Hiába ért véget az egyedüllétet éltető Szex és New York című sorozat, s hódítanak a romantikus filmek, kevesebb ember él már házasságban, mint egyedül – nem csak Amerikában, hanem nálunk is.
Ma az Egyesült Államokban az emberek 51 százaléka egyedül él, vagyis többen, mint ahányan házasságban, és ezzel megfordult a korábbi arány. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a fordulat hazánkban is bekövetkezett.
Itt 2005-ben lettek többen a magányosak a házasoknál. Ugyanakkor, ha az özvegyekre, akiknek száma az elmúlt évtizedekben nem változott, úgy tekintünk, mint akik egyébként házasságpártiak, és nem önszántukból élnek egyedül, akkor kijelenthető: a döntő változás tavaly történt.
Míg 2011-ben Magyarországon 45:43,8 százalék volt a házasok és szinglik aránya, addig tavaly a felnőttek 44,6 százaléka volt nőtlen, hajadon vagy elvált, és csak 44,3 élt házasságban.
Albert Fruzsina szociológus szerint számos ok vezethetett ide: – A tanulás, a karrier és az önmegvalósítás fontosságára hivatkozva egyre később házasodnak az emberek. Elterjedtté és elfogadottá vált a válás. Hiánycikk lett az „örökké veled akarok élni” típusú hozzáállás. Utóbbiért a fogyasztói társadalom szemlélete felelős, mert azt hirdeti: ne javíts, cserélj! – vélekedik a szakember.
A szociológus ugyanakkor bizakodó. – Az emberek szeretnek szeretni, vágynak gyermekekre, ahhoz pedig a boldog és tartós párkapcsolat a legbiztosabb alap. Sajnos csak minden második magyar híve a biztonságos kötődésnek, s a többség nem tud segítséget kérni. Fontos, hogy az iskolai tananyagba bekerüljön az önismeret és a konfliktuskezelés. Nagyszerű dolog a jegyesoktatás, de csak a vallásosaknak van benne részük. Ezen is változtatni kellene – javasolja Albert Fruzsina.
Kovács Miklós, a Magyar Családterápiás Egyesület elnöke szerint csalóka a statisztika.
– Az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt az élettársi kapcsolatban élők száma. Az ilyen párkapcsolatok gyakran olyanok, mint a házasságok. Bár egyre többen fordulnak pár- és családterapeutához, sajnos meglepően sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már nem látnak kiutat a konfliktusok erdejéből, és túl késő. Pedig a megfelelően kezelt konfliktus jó: új, hatékonyabb megoldásokat eredményezhet. A többség azonban megijed, kerüli a vitát, vagy személyeskedik. Bár a szingliség divatos, nem biztos, hogy minden egyedül élő tudatosan választotta magának ezt az életformát.
Szlobodnyik Csaba klinikai szakpszichológus egyenesen azt állítja: a szingliség természetellenes.
– Az ember társas lény. Nem normális trendinek beállítani az egyedüllétet, csak azért, mert sokan felnőtt korukban sem találnak társat. Okokat lehet kreálni, de vajon érdemes is? – kérdezi a lélekbúvár, aki szerint családalapítás után is lehet karriert építeni. – Az viszont nagy baj, hogy kevés az ismerkedési lehetőség.
