A Bors ismert és elismert művészek konyhájában járt, akik nemcsak személyes halászléreceptjeiket, de egy-egy jókedélyű történetüket is megosztották olvasóinkkal. Halász Judit elárulta: ő felnőttként evett életében először halat, akkor is csak Sára Sándor Kossuth- díjas operatőr kedvéért.
Ahány ház, annyi halászlé – mondhatjuk, de vajon a Kossuth-díjas művészek, akiknek nemcsak az élete, de az étele is eltér a többségtől, miképp alkotják meg ezt az ünnepi menüt?
Köztudott, hogy Bangó Margit nemcsak a mikrofonnal, a fakanállal is remekül bánik.
– Nagyapám halász és brácsás volt, így tőle és az édesanyámtól tanultam meg a halételek készítését. A Bangó-féle halászléhez 7-8 literes fazekat használok, amit annyi vízzel engedek fel, amennyi lére szükségem lesz. Ebbe teszem a keserűfogától megszabadított, kettévágott halfejet, darabolt pontyot, keszeget és harcsát, hat nagy fej apróra vágott vöröshagymát, borsot, csapott kanálnyi darált erős paprikát. Majd négy halászlékockát, egy jó nagy megpucolt krumplit, két nagy paradicsomot és ugyanennyi nagy zöldpaprikát, két nagy kanál pirospaprikát meg egy kanálnyi levesízesítőt, s aztán alágyújtok. Legfeljebb közepes lángon addig főzöm, amíg szét nem fő benne a hagyma meg a halfej. Ezután az egészet átpasszírozom, s egy másik fazékban felteszem a tűzre. Forráskor egy kiló szeletelt pontyot és egy kiló belsőséget teszek bele, s az első rottyanás után tíz perccel kész is a halászlém – avatja be a Bors olvasóit konyhatitkába a művésznő. Egyszer viszont kis híján bajba került, amikor halászlével akart kedveskedni a barátainak.
– Tudták, mivel készülök, csak én nem tudtam, hogy aznap a boltban nincs édesvízi hal. Szerencsémre halfejet tartottak, így abból vásároltam. Nagyon igyekeztem, hogy kitegyek magamért, végül pedig a vendégek nem vették észre a fő alkotóelem hiányát. Lehet, hogy a leszerepléstől való félelmem is közrejátszott, de tény: életem egyik legjobb halászléjét készítettem el akkor – emlékszik vissza.
Spanyol eredeti á la Bodrogi
Bodrogi Gyula harcsakrémhalászléje után joggal nyalja meg az embermind a tíz ujját, lévén mindenki a saját szájíze szerint készítheti.
– A leszűrt, apró halakból készített alapléhez adjunk hozzá egy kis ikrát és tejet, hogy krémes legyen, majd 5-10 perc forralás után turmixoljuk le az egészet. Az így kapott sűrű krémbe főzzük bele a harcsaszeleteket. Tálalás előtt egy cseppnyi viszkivel vagy konyakkal bolondítsuk meg – árulja el a művész titkos receptjét lapunknak, s egyúttal megvallotta egy másik titkát is.
– Egyszer zsűrizni hívtak egy halászléfőző versenyre, ám az egyik induló nem jött el. Felkértek, ugorjak be a helyére, és készítsek valami rendkívülit. Azt mondtam, rendben, most megmutatom, milyen egy igazi spanyol halászlé. Mindezt poénnak szántam, hiszen azt sem tudom, létezik-e egyáltalán ilyen étel, de komolyan vettek. Úgyhogy készítettem egy hagyományos halászlét, amibe szerecsendiót reszeltem. Az intenzív aromájú kiegészítő egészen új ízvilágot teremtett, az érdeklődés olyan nagy volt, hogy már az első kóstolónál elfogyott mind. A slusszpoén, hogy versenyen kívül nyertem a „hamisítatlan” spanyol halászlémmel – meséli nevetve.
Amúgy Spanyolországban tényleg van halászlé. A baszkok hekkből készítik a hallevest, a Ttorot. Egy másik spanyol variációt, a Marmatikót tonhalból, makrélából főzik, és az elkészítéshez szükséges bográcsféléről kapta a nevét.
Halászéknál nem megy a hal
Halász Judit családja nem szerette a halat.
– Életem második forgatásán úgy döntött a stáb, beülünk egy halászcsárdába. Nem mertem bevallani, hogy nem ettem halat, pláne, hogy Sára Sándor, Kossuth-díjas operatőr azt mondta, ilyen finomat még nem evett. Muszáj volt megkóstolnom. Azóta eszem halat, de nem a kedvencem. Ezért nálunk kacsasült kerül az ünnepi asztalra – súgta meg a művésznő, aki el is árulta, hogy készíti.
– Mivel szeretem a kacsa ízét, nem nyomom el fűszerekkel. Besózom, kevés vizet öntök alá, majd a sütőbe teszem, s tíz perccel azelőtt, hogy ropogósra sülne, sörrel meglocsolva pirosra sütöm. Fenséges – összegez.
