Minimálbérért vállalják a közutálatot

Tegyük a szívünkre a kezünket, a közterület-felügyelőket talán senki nem szereti. Pedig ők is hétköznapi emberek, akik csak a munkájukat végzik. – Ebben az évben már 3517 alkalommal szereltünk le kerékbilincset, naponta 10-12 alkalommal kerül sor erre az intézkedésre csak a mi illetékességi területünkön – magyarázza a Borsnak Szabó Ottó, Budapest Főváros Közterület-felügyelete 1. akció szolgálatának vezetője.

A jogszabályok változása miatt manapság ez lett a fő elfoglaltságuk, mivel az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a közösségellenes magatartásokról szóló önkormányzati rendeleteket, ezért az illegális árusokkal és hajléktalanokkal a felügyelők legfeljebb elbeszélgethetnek. A szabálysértési törvény viszont felhatalmazza őket, hogy rögzítsék a tilosban parkoló autókat, és a helyszínen bírságolják vagy feljelentsék a tulajdonosukat. Tegnapi körútjukra elkísérhettük a felügyelőket.

Meg lehet úszni

A kerékbilincsekkel megrakott autót Attila vezeti, aki már 16 éve felügyelő, és 23 éve egyenruhás, ha a börtönéveit is beleszámoljuk. – A büntetés-végrehajtástól mentem nyugdíjba, láttam már egyet s mást. Havonta egyszer megpróbálnak megverni, olyankor kénytelenek vagyunk rendőrt hívni. Hiába igyekszünk kulturáltan intézkedni, az emberek rajtunk vezetik le mérgüket.

Közben meglett az első szabályszegő: a Hermina úton egy fekete Toyota Yaris álldogál a megállni tilos tábla mögött. – Nem tehetünk rá azonnal bilincset, előbb ellenőriznünk kell, hogy a tulajdonos nem adta-e le az adatait az önkormányzatnál. Mert ha megtette, akkor felhívják, figyelmeztetik, hogy tilosban áll. Ha 15 percen belül ­vissza­ér, csak a szabálysértés miatti helyszíni bírságot kell megfizetnie, a 11 ezer 500 forintos leszerelési költséget nem – magyarázza Tibor, Attila járőrtársa.

– Ha valaki nem adja le az adatait, de visszatér a kocsihoz, mielőtt felrakjuk a bilincset, akkor csak a helyszíni bírságot lehet rá kiszabni. Ha viszont a tulaj bejelentkezése után mi nem szedjük le időben a bilincset, csökken a bírság. Ha ez két órán belül nem valósul meg, csak a felét kell fizetni, ha három órán belül sem érünk oda, akkor ingyen volt. Ez viszont még sosem fordult elő, pedig van, hogy erre utaznak a szabályszegők: pillanatragasztóval, gyufával tömik el a bilincs zárját, hogy ne lehessen levenni.

Mindenki vitatkozik

A Yaris gazdája nem kerül elő, így felrakják bilincset, és továbbgördülünk. A Széchenyi fürdő előtt egy autó a zebra mellett parkol, miközben a gyalogátkelő előtt öt méterrel mindenhol tilos megállni.

– De hát csak két percre álltunk meg! – magyarázza az előkerült gépkocsi-tulajdonos. De nincs, nem lehet kímélet. – A legtöbb autós ugyanazzal védekezik: nem láttam a táblát, csak egy percre álltam meg. Nem értik, hogy nem tehetünk kivételt – szögezi le Attila. A hölgypáros eközben tovább vitatkozik, nem ismerik el a szabálysértést, nem fizetnek a helyszínen, egyre ingerültebb hangon magyaráznak, és közben felvállalják, hogy a ­fel­jelentés után lefolytatott szabálysértési eljárás végén a helyszíni összeg dupláját fizessék ki.

Nem a kitolás a cél

A következő helyszín egy taxi-droszt a Kerepesi úton. Amikor megérkezünk, öt autó állja el a személyfuvarozóknak fenntartott helyeket, de mire a kocsiból kiszállunk, a járművek gazdái közül ketten viharsebesen előkerülnek, és igyekeznek elhagyni a helyszínt. Kapnak is egérutat. – A hiedelmekkel ellentétben nekünk nem az a fontos, hogy minél több pénzt szedjünk be – fejti ki Géza, az akciószolgálat helyettes vezetője. – Nyolc éve vagyok itt, és hiszem, hogy rendezettebb hellyé tehetjük a közutakat.

Nem csak mi követjük figyelemmel a felügyelők munkáját, leendő kollégáik is igyekeznek megtanulni a szakszerű intézkedés fortélyait. Egyikük sem az „utcáról” érkezett, korábban mind valamilyen hatóságnál (rendőrség, önkormányzat) dolgoztak. Vállalják a ­nehézsé­geket, pedig nyilván ­nincse­nek túlfizetve, hiszen ha valaki ­pályakezdőként, érettségivel áll közterület-felügyelőnek, akkor a minimálbért is alig keresi meg. Furcsa módon ugyanis az kereshet közülük viszonylag jól, akinek felsőfokú szakirányú végzettsége van.

Kivétel a luxuskocsi?

A Gundellel szemben tilosban álló X5-ös BMW láttán megkérdem, igaz-e az az általános elképzelés, hogy az ilyen drága autók gazdái előszeretettel tesznek-e rá, hol nem lehet megállni.

– Sokan azt hangoztatják, ha ilyen kocsit látnak: az ilyet úgysem bírságolják meg, nem merik, hátha egy másfél mázsás gengszter a gazdája. Ez nem igaz, az egyik legnyugodtabb hangnemű intézkedésem egy ukrán rendszámú luxusterepjáró mellett zajlott. Annak a gazdája egyáltalán nem akarta megkockáztatni, hogy felhívja magára a zsaruk figyelmét, szó nélkül fizetett – meséli Géza.

És az ő munkájukat is szigorúan ellenőrzik. Sőt: a megbüntetett autósok is igyekeznek „alájuk tenni”. – Legutóbb éjjel egy hölgy nem tudta pontosan kifizetni a 11 ezer 500-at, egy tízezres, egy ezres bankót és három darab kétszázas érmét nyújtott át – meséli a furcsa történetet Attila. – Mondtam neki, sajnos nem tudok visszaadni, kértem, váltsa fel. Ingerülten rávágta, hogy ő márpedig nem fog ezzel szórakozni, tegyük el a plusz százast. Erről a szolgálat végén meg is írtuk a jelentést. Néhány héttel később érkezett is a feljelentés, hogy korruptak voltunk, mert eltettük a többletet.

Közösbe megy a pénz

Közben befut egy jelzés: a Yaris gazdája előkerült, mehetünk vissza a Herminára. A helyszínen idős hölgy vár, és kissé bosszankodva, de nyugodtan tudomásul veszi: ez drága parkolás volt. – Tényleg nem láttam a táblát, az orvosi rendelőbe igyekeztem, és két kört tettem, mire találtam egy helyet a szemközti oldalon. Gyorsan visszafordultam, így nem is láttam a táblát, elkanyarodtam mellette. Nekik persze jó órabér ez így – csattan fel kissé Éva, amikor megtudja, mennyi a végösszeg, az viszont lecsillapítja, hogy ebből a felügyelők semmiféle prémiumot nem kapnak, sőt: az összeg a fővárosi költségvetésbe megy.