A válság átírta a műkincspiacot is. A legértékesebb műtárgyak immár nem a fejlett országokban, hanem Kínában találnak vevőre. A legnyereségesebb művész sem Picasso többé, hanem Chang Dai-chien.
A napokban járta be a világot a hír, miszerint éveken át ajtókitámasztónak használtak az Egyesült Államokban egy kínai kerámiát, amely végül 1,3 millió dollárért kelt el árverésen. A kék-fehér porcelánkulacsról akkor derült ki, hogy mennyire értékes, amikor New York-i tulajdonosa meglátott a Sotheby's aukciósház hirdetésében egy hasonló kerámiát.
Felbecsültette hát a sajátját, s kiderült, hogy Ming-dinasztia korából való, az 1400-as évek elején készülhetett. Árát a szakértők 600 és 900 ezer dollár közötti értékre taksálták. Az árverés licitje még erre is jócskán rátett, és a porcelán 280 millió forintnyi dollárért kelt el.
Válságban is szárnyal
Elsősorban a 20. század folyamán az ősi kínai művészet számtalan remeke került külföldre, s talált dúsgazdag vevőre a fejlett nyugati országokban. Napjainkban ez már aligha történhet meg. A távol-keleti ország kincsei immáron Ázsiában cserélnek gazdát. Miközben ugyanis a gazdasági válság hatására a fejlett országok bővülési üteme visszaesett, a gyorsan fejlődő országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) töretlenül szárnyalnak. Ez a műkincspiacon is meglátszik. Elsősorban az ázsiai országok vezetői vannak tisztában azzal, hogy mekkora gazdasági potenciált rejt a művészet az országuk számára, ezért a kormány komoly összegekkel támogatja a kortárs művészetet.
Kínában az aukciók bevétele csak tavaly 49 százalékkal nőtt, óriási a bevételnövekedés Szingapúrban és Indonéziában is. A hihetetlen bővülés okát nem csak a gazdasági fejlődésben lehet keresni: a műkincs vagyonmenedékként is szolgál a leggazdagabbak körében. Új és gazdag műgyűjtők bukkantak fel, a művészeti befektetési alapok száma megnövekedett. Ennek következtében az ázsiai művészeti piac az egyik legjelentősebbé vált az egész világon. Példa erre, hogy Ázsiában az értékesített műtárgyak több mint tíz százaléka kelt el százezer és egymillió dollár közötti áron, szemben a világ többi részén mért 2,2 százalékos aránnyal.
Új az élmezőny
A magánkézben levő alkotások idei csúcsát Edvard Munch norvég festő Sikolya tartja. 120 millió dollárért (közel 25 milli- árd forint) cserélt gazdát a Sotheby's New York-i aukcióján. A Sikoly négy verziójából utolsóként még magánkézben lévő (a másik hármat norvég múzeumok őrzik), 1895-ben festett alkotás ezzel világrekordot döntött az idei képárverésen, leszorítva az értékesítési top ötödik helyéről Pablo Picassót, akinek 1932-es alkotása, az Akt, zöld levelek és szoborportré című festmény 106,5 millió dollárért kelt el a Christie's aukciós ház árverésén New Yorkban, két évvel ezelőtt.
Minden idők legdrágább festménye egyébként Paul Cézanne 1890-ben készült Kártyások című alkotása, amely januárban 250 millió dollárért (55 milliárd forint) kelt el, de nem magángyűjtő tette le érte a pénzt, hanem a katari királyi család.
Ezt megelőzően a csúcsot Jackson Pollock Nr. 5. című, 1948-ban készült képe tartotta 140 millió dolláros árral. 2006-ban kelt el, akárcsak az értékességi lista harmadik és negyedikje is. Abban az évben Wilhelm de Kooning Nő III. című festményéért 137,5 millió, Gustav Klimt Adele I. portréjáért pedig 135 millió dollárt fizettek.
Folytatjuk
