Életükért könyörgő sebesültek, az éhhalál kínzó kapujában vergődő gyerekek szívet szaggató pillantása, segítségért könyörgő nemi erőszak áldozatai... A fotósok szinte nap, mint nap szembesülnek hasonló szituációkkal. A kérdés az, mi a fontosabb; a szakma vagy az emberiesség?
Ki, mit tenne, ha szemtanúja lenne egy lincselésnek, nemi erőszaknak vagy más borzalmaknak? A Guardian című brit napilap készített egy összeállítást, melyben több világhírű fotósnak is feltették ezt a kérdést. A legtöbben csak a munkájukat végezték, azaz megörökítették az „eseményt”, majd elhagyták a tetthelyet.
Greg Marinovich: gyáva voltam
Greg Marinovich szemtanúja volt Dél-Afrikában, amint húsz férfi botokkal ver és késsel szurkál egy fiatalembert, aki végül meghalt. A gyilkosok észrevették, hogy a fotós megörökíti tettüket.
- Az a fehér filmez minket – hallottam az egyikük reakcióját és rettegés fogott el – nyilatkozta Marinovich. – Megkérdeztem tőlük, ki az áldozat és miért bántják, de magamban már azt gondoltam, hogy – ha kell – leköpöm vagy belerúgok a holttestbe, a lényeg, hogy túléljem. Szerencsére, erre nem került sor. Elengedtek, én meg beültem az autómba és elmentem. Ez volt éltem első nehéz helyzete és szégyelltem magam. Csalódtam saját magamban, hogy gyáva voltam. Akkor megfogadtam, ha a jövőben ilyen helyzetbe kerülök, a segítség mellett döntök – mondta Greg.
Donna Ferrato nem szalasztotta el a pillanatot
Donna Ferrato az emberi történetekre specializálódott fotós. Házaspárok életét kíséri figyelemmel úgy, hogy velük is lakik.
- Hajnali kettőkor a feleség sikoltására ébredtem. Hallottam a veszekedést, megragadtam a fényképezőgépemet és bementem a fürdőszobába, hogy megnézzem, mi történik. Abban a pillanatban, ütésre készen emelte fel a kezét a férj, én meg a Leica M4-emet. Azt gondoltam, ha nem fotózom le, soha, senki nem hisz majd nekem. Csak azt tettem, amit a legtöbb kollégám tett volna – mondta Donna.
Graeme Robertson: kérte, hogy segítsek, de nem tettem semmit
- Egy londoni tüntetésen történt. Egy rendőr a földre lökött, és ott a porban már azon járt az eszem, hogy majd jól visszavágok, amikor nem messze tőlem megláttam egy – szintén földön fekvő – férfit. Nagyon erőszakosak voltak vele szemben, így fogtam a gépem és kattintgatni kezdtem. Rám nézett, segítséget kért tőlem én meg nem tettem semmit sem. Amikor hazaértem, elgondolkodtam, miért így reagáltam. Mindezek után még sok borzalmat láttam Afrikában és a Közel-Keleten. A stressztől kihullott a hajam és gyakran azt kérdezem magamtól, vajon rendben van-e, hogy fotósként dolgozom? – jelentette ki Robertson.
Ian Berry: van, amikor az emberi élet fontosabb a tényknél
- Kongóban voltam Tom Hopkinsszal, a Picture Post szerkesztőjével, amikor megláttuk az embereket, akik egy fiatalembert üldöztek. Tőlünk nem messze esett össze a kimerültségtől, mire botokkal kezdték ütlegelni csak azért, mert egy másik törzs tagja volt. Én fotóztam, Tom meg odament és megmentette a fiút. Ha kamerával dolgozol, próbálsz távolságot tartani, csak a tényekre koncentrálsz, de vannak esetek, amikor az emberi élet fontosabb a tényeknél – jelentette ki Berry.
Hampus Lundgren: csak fotós voltam
Lundgren szemtanúja volt, amikor bomba robbant az oslói kormányépület mellett.
- Hatalmas robbanás volt. Amikor a helyszínre siettem, láttam egy súlyosan sérült férfit, aki a felesége ölében feküdt. Segítségnyújtás helyett lefotóztam őket. Néhány hónappal később felkerestem őket, kiderült, amputálni kellett a férj lábát. Elmondták, hogy láttak engem és akkor, abban a pillanatban rettenetesen gyűlöltek. Később azonban úgy érezték, a fotóm segített nekik. Segített, hogy emlékezzenek, és hogy ne felejtsenek – mondta Lundgren.
Radhika Chalasani: fáj a tehetetlenség
Radhika Chalasani azok közé a fotósok közé tartozik, akik úgy érzik, igenis közbe kell avatkozniuk, ha tehetik. Szudánban azonban olyan állapotok uralkodnak, melyekkel az adott pillanatban nem lehet mit kezdeni.
- A szemem láttára haltak éhen az emberek és nem tudtam segíteni rajtuk. Fájt a tehetetlenség. Egyszer meg bementem egy házba, ahol lemészárolt családok holttestei hevertek. Néhány gyerek életben maradt és el akartam vinni őket onnan. Azt mondták, nem biztonságos… - mesélte Chalasani a The Guardiannak…
