Kémcsőből kémcsőbe
A kísérletben két, vízzel teli kémcsövet helyeztek el egymás szomszédságában. Az egyikbe apró, ismert szerkezetű DNS-molekulákat juttattak, míg a másikban tiszta, DNS-ektől mentes víz várta a kísérlet kezdetét. A kémcsöveknek fémdoboz adott otthont, hogy a Föld elektromágneses mezejét leárnyékolják. Mágneses teret hoztak létre, erre egy elektromágnes szolgált. E térben álltak a kémcsövek 16-18 órán át, végül megmérték mindkét minta elektromágneses sugárzását. Nem tapasztaltak eltérést. Ebből arra következtetnek, hogy az egyik kémcsőben lévő DNS-oldat speciális sugárzása átadódott a tiszta víznek, és abban tárolódott, egy „szellem DNS” jött létre. Tehát az alacsony frekvenciájú elektromágneseket kibocsátó DNS mintegy belevési a molekula szerkezetét a vízbe. E szerkezet megőrződik és sokszorozódik.
Kétkedő szakmaNobel-kórMünz András