Van, akinek áldás, másnak átok az all inclusive-nyaralás

Az elején szögezzük le: ahogy van, akihez nem passzol a világutazás vagy a könnyed globetrotter-életmód, ugyanúgy az utazási irodáknál vásárolt tömegüdülés sem jöhet be mindenkinek. Mi most már egyértelműen tudjuk magunkról, hogy az utóbbiak közé tartozunk, ennek ellenére igyekeztünk objektíven összegyűjteni az all inclusive-nyaralás előnyeit és hátrányait. Fontos, hogy tapasztalatainkat nem Magyarországon szereztük, hanem a Földközi-tenger partjainál; pár éve három, idén négycsillagos szállodában.

Mindkét alkalommal azért foglaltunk utazási irodánál, mert az utolsó utáni pillanatban döntöttünk a nyaralás mellett. Normális esetben mindent magunk intézünk a neten a szállástól az utazáson át a programokig.

-Reptér: itt kezdődik minden. A reptéren furcsa látvány fogadja az embert: hatalmas mű- és valódi körmökben (néha karmokban) végződő női kezek, töméntelen mennyiségű melírcsík, a férfiakon tetoválások, kínai boltból beszerzett gurulósbőröndök, nadrágok szára alól kikandikáló átlátszó nájlon titokzoknik. Azt még nem sikerült megfejtenem, hogy az elhízott emberek aránya miért nagyobb, mint a hagyományos légitársaságok check-in pultjainál. Ja, és valamiért minden harmadik ember óriásfolpackba csomagoltatja – súlyos forintokért - a bőröndjét. Minek? Vajon ki akarja kilopni útközben a fürdőnadrágját, pólóját és a strandlepedőjét?

Vannak persze kivételek. Ők úgy néznek ki, mint egy átlagos utazó.

-Szállás: az all inclusive-világ a sorozatgyártású nagy rendszerek logikájának megfelelően működik. Meghatározott szabványok alapján felhúzott – de egyénileg díszített / csicsázott – hotelek, azzal a minimummal, amit az adott csillagszám alapján nyújtani kell. Négy csillagnál például előírás, hogy legyen konditerem? Oké: itt egy 2x3 méteres levegőtlen lyuk, telezsúfolva vészjóslóan nyikorgó kondigépekkel. A hangszigetelés sem mindig az épületek legerősebb oldala. Legutóbb például egy szexuálisan hiperaktív pár nyaralt a fölöttünk lévő szobában, és e tulajdonságukról több alkalommal is éjjel három körül bizonyosodhattunk meg, oly tisztán, mintha a mi fürdőnkben estek volna egymásnak

+Környezet: a szállodák parkja, kertje, medencéje, közösségi terei általában gondozottak. A növényeket locsolják, a medencék vizét tisztítják, naponta legalább egyszer takarítják a közösségi tereket. Ha valakit nyomaszt a zsúfolt medencepart, nyugodtan piknikezhet a szobája előtti pázsiton.

+ és –Karszalag: a szállodák előszeretettel adnak vendégeikre műanyag karszalagot, ami egyfelől hasznos, mert megkönnyíti az ebédlőben a felismerhetőséget, másfelől rossz, mert a 30 fokban épp olyan érzés néhány nap után, mint a Sziget negyedik napján a hetijegy: bepállik, beakad, beizzad.

+ és -Kajálda: a legtöbb szállodában tömegétkeztetés folyik, ennek megfelelően rengeteg az étel, jobbára svédasztalos stílusban tálalva. Ha távol tudják tartani a legyeket, akkor ez jó. Ha nem tudják, akkor rossz. Az mindnképpen jó, hogy a nagy számok törvénye miatt mindig akad ehető dolog az ételek között, és a mediterrán éghajlat miatt szerencsére sok a friss és valódi nap alatt érlelődött zöldség. Ami viszont rossz, hogy a bőség a többségnél habzsolást, púpozásig pakolt tányérokat és végeredményben irtózatos pazarlást eredményez. Mivel tömegeket kell ellátni, a szakácsok az ízvilágban nagyon középre lőnek, csínján bánnak a fűszerekkel, ám gazdagon a díszítéssel. Sajnos túl sok helyi ételt egyik helyen sem találtunk, nyomokban persze igen, és általában azok voltak a legfinomabbak.

-Elhelyezkedés: ha azt mondjuk, szállodasor, akkor ne Siófokra gondoljunk, ahol a városi szövetbe integrálva, az emberek lakóhelyéhez közel sorakoznak a szállodák. Mindkét helyen, ahol voltunk, sokkal nagyobb a lépték: a szállodák az ún. szállodaövezetben vannak, ahol helyieket csak a hotel és a környező üzletek személyzeteként lehetett viszontlátni. Amúgy három kilométeres távolságban egyik helyen sem találtunk éttermet. (Minek is lenne, ha minden hotelben mindenki reggeltől estig zabál?). Ez nagyon steril, izolált, mű – és gyakran igen giccses - világot eredményez, ahol ott van ugyan a sok mindent feledtető tengerpart, de ha valódi életet akar látni az ember, azért bizony buszoznia vagy taxiznia kell.

+Gondoskodás: ez a nyaralástípus az égvilágon semmilyen önállóságot nem igényel. Így nemcsak azoknak kiváló, akik anyanyelvükön kívül nem beszélnek semmilyen nyelven, hanem a már nem annyira mozgékony időseknek, az egészen kicsi gyerekkel utazóknak és a mozgáskorlátozottaknak is. Legutóbbi helyszínen egyik kedvencem az a német hölgy volt, aki kerekesszékével villámgyorsan lavírozott a hotel medencéje, étkezdéje és lobbija között - és szemlátomást remekül nyaralt, bár egyedül volt.

+Társaság: nos, ha valaki szingliként vagy idős özvegyemberként érkezik, akkor sem fogja magát magányosan érezni. Mindig lesznek körülötte emberek, a személyzet jobbára kedves, és a legtöbb szállodában vannak animátorok is, akik munkaköri leírásukból és általában habitusukból fakadóan boldogan haverkodnak mindenkivel. A szálloda pedig naponta többféle ingyenes programot biztosít a vízi tornától kezdve az esti vetélkedőkig – ízlés szerint ezekben is részt lehet venni.

+Ár/érték arány és spontaneitás: ennyi pénzért (= olcsón) a bő kétórás repülőútra lévő helyszíneken aligha nyaraltunk volna. Ráadásul mikor fordulhat elő - akár egy fapados - légitársaságnál, hogy amikor másfél héttel az indulás napja előtt kitaláljuk, hogy akkor most utazunk, már nem horrorisztikusak a repjegyárai? Itt pont fordított az árképzés logikája: előző ilyen jellegű nyaralásunkra két héttel az indulás előtt fizettünk be, a mostanira bő egy héttel korábban.

-A hotel / utazási iroda által szervezett kirándulások: szemben az alapárakkal, ez totális lehúzás. Mindkét helyszínen azt tapasztaltuk, hogy minimális kérdezősködéssel minden kirándulást (legyen az a Szaharába vagy egy hegyvidéki kanyonba) pontosan harmadannyi pénzből meg tudtuk magunknak oldani (helyi tömegközlekedéssel), mint amennyit a hotelben kértek volna érte. Természetesen itt megint bejön az a faktor, hogy ha valaki idős / nehezen mozog / nem beszél nyelveket / fél az ismeretlentől (?), annak ez a megoldás nem játszik.