Cseles kukta

Egyáltalán nem tudok sütni. Annyira nem, hogy legutóbb a lisztet felejtettem ki egy süteményből. Beláttam, feladtam. A férjem nem tud főzni, de nem látja be, nem adja fel. Pedig a húszperces húsleves, és a hideg olajba betett fasírtok alapján be kéne. Rám nyilván nem hallgat, ezért mielőtt agyoncsapnám egy Lajos Mari, Hemző Károly szakácskönyvvel, beárulom az anyósomnál. Mert neki elhiszi, hogy nincs gyorsan elkészülő húsleves, és tőle elfogadja, hogy forró olajba kell tenni a fasírtot.

Gondoltam, jó móka lesz, hát rávettem a közös főzésre. Tévedtem. Képtelen felvenni a ritmust, lassú, folyton láb alatt van, és sosem azt csinálja, amit kérek. Soha! A végtelen türelmem az első keresztbe szeletelt hagymánál elfogyott. Képtelen voltam befogni a szám, a hangerő is megszaladt, a romantikus főzőcskézés veszekedésbe fordult. Miután ez többször megesett, a férjem feladta. Hiába nyafogok, hogy hámozzon krumplit, nem hajlandó, mert nekem úgyse jó semmi. Elheveredik a kanapén, és Raktárvadászt, aranyásós vagy jáde bányászós sorozatokat néz. Míg én hámozok. Lehet, hogy jobb lett volna befogni.

Kapcsolódó cikkünk ide kattintva olvasható.