Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Azon már nem lepődöm meg, hogy ezt az az Orbán mondja, aki pár éve még arról oktatta a baloldalt, hogy csak a haszonra lesve, vezérlő értékek nélkül, biztos bukás minden politika. És azt állította, az ő tábora pont attól felsőbbrendű, hogy lépéseit örökbecsű értékek igazgatják. Nincs elv, amit Orbán mostanában meg ne tagadott volna, miért pont ezen akadnánk fel?

Azt azonban nem értem, miért veri nagydobra saját cinizmusát. Tudom, legfőbb célja, hogy elszedje az uniótól az összes elszedhető pénzt, miközben naponta szabadságharcot vív ellene, de mi okosság van abban, hogy ezt még ki is kiabálja? Csak annyi, hogy megteheti, és így bizonyíthatja, hogy Brüsszel tehetetlen balek? Miért éri ez meg? Külföldön erre nincs vevő, az európai viszonyai már így is feszültek, a belpolitikai haszon meg, amit hívei feltüzelésével megkap, kicsike öröm.

Orbán politikai erkölcsei mára nem különbek, mint egy útszéli rablóé, de legalább önként vállalt új szakmai közösségének szabályait betarthatná: lopunk, betörünk, markecolunk, de nem beszélünk. Nem jelentjük be, hol lesz a következő balhé!

Kivéve persze, ha elszáll a rabló úr agya, és beleszerelmesedik saját zsenialitásába. Ha tetteit a hiúság és az önimádat vezérli, az más! Olcsó vígjátékokból ismerjük a maga hatalmába beleszédült maffiafőnök figuráját: vicces és viszolyogtató egyszerre, de a végén mindig lebukik, saját elvakultsága miatt. Nem állítom persze, hogy amit most a mi vezérünk tesz, az megúszható lenne akkor, ha sunnyogva disznólkodna. Ám legalább a gyilkos nevetségességet elkerülhetné. Nekünk sem lenne annyira kínos!