Kihaltnak hitt kengurufaj érkezett a Fővárosi Állatkertbe

A XIX. század derekán felfedezett Parma-kengurukat mintegy hetven éven át kihaltnak hitték, és csak az 1960-as években derült ki, hogy néhány helyen mégis fennmaradtak. Az apró termetű, kelet-ausztráliai Nagy-Vízválasztó-hegység mentén őshonos kenguru Antwerpenből érkezett a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, és mostantól a szürke óriáskengurukkal közös kifutóban csodálhatják meg őket a látgatók.

Ausztráliában és a környező szigeteken mintegy hetven különböző kengurufaj él. A fehértorkú kenguru néven is ismert Parma-kenguruk (Macropus parma) a kisebb termetű kengurufajok közé tartoznak. A kifejlett állatok súlya 3 és 6 kg között szokott lenni. Általában magányosan élnek, de időnként kisebb, 3-4 állatból álló csapatokban is látni őket Kelet-Ausztráliában, ahol a sűrű aljnövényzetű élőhelyeket kedvelik. A Parma-kengurukat 1845-ben fedezték fel, de az Ausztráliába betelepített rókák és más veszélyeztető tényezők miatt a faj hamarosan annyira megritkult.

Több mint hetven év elteltével, 1965-ben aztán felfedezték a Parma-kenguruk egy populációját az Új-Zélandhoz tartozó Kawau szigeten, ahová még az 1870-es években telepítették be őket, éppen attól tartva, hogy az ausztrál kontinensen kipusztultak. 1967-ben pedig kiderült, hogy Ausztráliában, Új-Dél-Wales egyes területein is fennmaradtak kisebb állományai.

Jelenleg négy fajt mutatnak be: a most érkezett Parma-kengurukon kívül vörösnyakú, vagy más néven Bennett-kengurukat (Macropus rufogriseus), az apró termetű ecsetfarkú patkánykengurukat (Bettongia penicillata), valamint a kormos kenguru néven is emlegetett nyugati szürke óriáskengurukat (Macropus fuliginosus). Az állatkert egyik specialitása éppen az ausztrál élővilág bemutatása, több faj, például a vombatok vagy a hangyászsünök szaporításában is a világ élvonalába tartozik – olvasható az állatkert weboldalán.