Több ezer ókori agyagedény állítja a feje tetejére azt a közkeletű nézetet, hogy az egyszer használatos pohár a felgyorsult világ és a fogyasztói társadalom terméke.
Egy nemrégiben folytatott régészeti feltárásból kiderül, hogy az ókori minósziak sem szerettek mosogatni, állítják a szakértők, a The Guardian cikke szerint.
A 3500 éves borivó poharakat Kréta szigetén találták, a knósszoszi palotában és a minószi civilizáció más régészeti lelőhelyein. Ezeket a fogantyú nélküli kúpos agyagedényeket péntektől a londoni British Museumban láthatjuk a Hulladék és mi (Rubbish And Us) című kiállításon.
A Kréta szigetén élő minószi elit a különböző nagy formátumú összejövetelek, ünnepségek rendezésével fitogtatta státuszát. Ilyen volt például a bika-ugrató fesztivál, ami a gátfutás „kockázatosabb" változata, meséli Julia Farley, a múzeum kurátora.
Az ünnepségek alkalmával az emberek óriási létszámban gyűltek össze, és éppúgy mint ma, nehezen akadt valaki, aki vállalta a mosogatást. Az eldobható pohár kényelmes megoldás volt, ugyanakkor arra is szolgált, hogy az elit kérkedhessen a vagyonával, tette hozzá.
Eddig úgy gondoltunk az ókori emberekre, mint akik teljes harmóniában éltek a természettel. De az agyagot is ki kell égetni, amihez fákat kell kivágni, a tüzelés pedig szén-dioxidot bocsát ki, mondta a kurátor.
Úgy tűnik tehát, hogy az ókoriak sem voltak jobbak nálunk. Az emberek mindig is szemeteltek, mi sem csinálunk mást, mint az elődeink. Farely szerint azonban van egy jelentős különbség: a szemetelés mértéke.
Több ezer ilyen minószi poharunk van, és ez sok. De ma évente több mint 300 milliárd papírpoharat gyártunk világszerte. A minószi civilizáció nagysága elenyésző a jelenlegi globális fogyasztói gazdasághoz képest".
Az ókori tárgyat egy a 90-es évek elejéről származó viaszos papírpohár mellett állítják ki. Emellett különféle műanyag tárgyak és a Csendes-óceánról készült fotók a műanyag szennyezés mértékével is szembesítik a látogatót.
Farely reményei szerint a kiállítás arra ösztönzi a látogatókat, hogy gondolkodjanak el, hogyan lehetne csökkenteni a hulladék mennyiségét, ahelyett, hogy csak bűntudatot éreznének.
