Édesapja elvesztése miatt lett ultrafutó Zoltán

Zoliról akkor hallhattak sokan, amikor decemberben megjavította a 12 órás padon futás Guinness-rekordját. Ez a fajta megméretés beilleszthető a felkészülésébe – örülne, ha otthon is rendelkezésére állna egy pad, mert akkor több időt tölthetne a feleségével –, sőt nemcsak a padon futás, de a törzserősítés és a masszázs is részét képezi az edzéseinek. Heti 15–20 órát tölt sportolással, vasárnap például hajnali 4-kor kel, hogy fél 5-től 10-ig letudja a napi futóadagját. Ezt is azért teszi, hogy utána nejével, Beával lehessen. 

– Huszonöt évesen kezdtem futni, akkor egy szigetkört, öt ki­lométert, is alig tudtam lefutni – meséli Zoli. – Édesapám akkoriban halt meg, ugyan vízbe fúlt, de a boncolás során kiderült, hogy három infarktust kihordott lábon, és a nagyapám is szív- és érrendszeri betegség következtében halt meg. Egy kardiológus ismerősöm mondta, hogy az effajta egészségügyi gondokra a futás és az úszás a legjobb.

2011 tavaszán történt mindez, pár hónapra rá 12 kilométeres versenyen indult, ősszel 30 kilométeresen, 2012 nyarán pedig teljesítette Nagyatádon az Ironmant (3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, 42 kilométer futás). 

– Anyukám az utolsó métereken sírva könyörgött, hogy szálljak ki, de végigcsináltam. Ezt követően lett edzőm, Pész Attila segíti a felkészülésemet – folytatja. – Azóta hat Ironmant csinál­tam, de a futás az én világom. 

Zoli az építőiparban dolgozik – faipari mérnök, de a szakmájában nem kapott munkát –, gyakran fizikai munkát is végez. Reggel 7-re megy dolgozni, 17 órakor, de gyakran még később végez, ezt követően edz, nem ritkán este fél 10 körül fejezi be a napi penzumát.

– Sokan mondják, hogy nekem könnyű, erre születtem, de ez nem igaz, a felmenőim betegségei és a testalkatom – a futókhoz képest túl vaskos a felsőtestem – miatt sem mondható el, hogy kiemelkedő a genetikám, egyszerűen csak sokat és jól edzek – magyarázza Zoli. – Szeretek nyerni, szeretek futni, motivált vagyok, és ugyan Beával olykor vannak összezördüléseink, de mindketten tudjuk, hogy ez az életem és kár lenne lemondani erről a szenvedélyről, hiszen az eredményeim egyre jobbak. Az én történetem is azt bizonyítja, hogy ha az ember akar valamit és dolgozik érte, akkor elérni.