Szívszorító emlékek, fiatalon elhunyt barátjáról beszélt a MOB elnöke

A két bajnok annak idején, versenyzőkorukban is nagyon jóban volt egymással. Kolo és Gyuzsó barátok voltak és nagyon tisztelték egymást.

– Most megint, hogy látom a képeket rám tört az érzés, hogy borzasztóan hiányzik. Szinte hihetetlen, hogy a mindig mosolygós, állandóan kérdezősködő kenus zseni már tizennégy éve nincs közöttünk. Szívesen válaszolnék a kérdésire. Nem csupán kedves egyénisége, a munkája is nagyon hiányzik a magyar sportból. Mennyi mindent mondhatna, adhatna a gyerekeknek – gondolkodott hangosan Gyulay Zsolt.

– Úgy tudom, ön most is munkából érkezett.

– Igen, de hát ennek semmi köze szegény Kolóhoz, bár sportról volt szó. Sajnos, itt az ukrán-orosz háború, és mi sem fordíthatjuk el a fejünket, nem hunyhatjuk be a szemünket. Online konferenciát tartottunk Szabó Tünde államtitkárral közösen a hazai sportszövetségek vezetőivel. Súlyos kérdésekről döntöttünk. Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábban állást foglalt a fehérorosz és az orosz sportolók ügyében és a kizárás mellett döntött, mi is csatlakoztunk verdikthez, bármennyire is sajnálom a sportolókat. Kegyetlen az élet, borzalom a háború.

– Önnek a MOB mellett a Hungaroring elnök vezérigazgatójaként is van feladata.

– Igen, de szerencsére a Ringen jól mennek a dolgok.

– A 2024-es, párizsi olimpiai még messze van, de már mindenütt folyik a készülődés, és a MOB is célt tűzött ki, 200+200 jelszóval. Mit jelent ez?

– Azt szeretnénk, ha Párizsban legalább kétszáz magyar versenyző indulna, és azt is, hogy megszerezzük a magyar sport kétszázadik olimpiai aranyát. Legutóbb, Tokióban százhetvenhárom volt a csapatunk létszáma, és ott a száznyolcvannegyedik aranyéremig jutottunk. Bár tizenhat újabb arany kemény feladat, de talán nem irreális.