Alanya - több mint strand

Csodás tenger strandokkal, mediterrán hangulatú öböl, remek nyaralóklíma – bár ma elsősorban emiatt vonzza a turistát a törökországi Alanya, eredetileg nem ettől vált népszerű üdülőhellyé. Ráadásul egy véletlen folytán lett az: a Damlatas-barlang a „tettes”.

Az alanyai kikötő egyik épületének alapját ásták-fúrták az öbölben, a tengerbe nyúló, jellegzetes félsziget gyomrában 1948-ban, amikor egy ötven méteres folyosóra bukkantak. A folyosó végén pedig egy hatalmas üregre, amelyben cseppkőképződmények tornyosultak, illetve lógtak a mennyezetről. Egy körülbelül 15 ezer éves cseppkőbarlangra találtak, amelynek levegőjéről kiderült, hogy a szokásosnál tíz-tizenkétszer több szén-dioxidot tartalmaz, és a páratartalma is 95 százalékos. A barlangban több órát dolgozók azt tapasztalták, hogy légzésüket jelentős mértékben javítja a levegője, az asztmatikus betegségeket pedig radikális mértékben gyógyítja. Ehhez a szerencsés mértékű radioaktivitás és az ionizáció is hozzájárulhat.

Egy valami biztos: futótűzként terjedt a barlang gyógyító erejének híre. Először csak a környékbeliek adtak ki szobákat azoknak, akiknek az orvosok kúraszerűen írták fel a barlangban töltendő órákat, később az egyre növekvő látogatói tömegre „lecsapott” a turisztikai ipar, és felépült a mai hatalmas, parton húzódó nyaralóváros és környéke.

Őrző-védő citadella

A barlang felett, a sziklás hegy tetején húzódik az egykori római és bizánci romokra épített citadella. A vár és erőd lenyűgöző, ahogy a várost kettészelő félsziget stratégiailag kiemelkedő csúcsán magasodik. A 12. században építtette Aladdin Kejkubat szultán, aki meghódította és újjáépítette az egész várost.83 toronnyal és 140 bástyával tűzdelt falai 6-7 kilométer hosszan húzódtak a hegyoldalban, és körülölelték az egykori középkori várost, amelynek lakóit 400 ciszterna látta el vízzel.

Még romjaiban is csodás a vár udvarán egykor állt, kis bizánci templom. Láthatjuk a város egykori házainak maradványait is, és jelenleg is csak ebben a középkori stílusban lehet ezen a területen építkezni. A vár dísze a Vörös-torony, ahonnan az egész környéket, öblöt szemmel lehetett tartani, figyelve az esetleges tengerről érkező támadásokat.

Jelenleg az egész terület szabadtéri múzeumként üzemel. Keresztül-kasul lehet járkálni, le lehet menni akár egészen az egykori – szintén a szultán idejéből megmaradt – hajógyárig, vagy élvezni a hegy egyes kiszögelléseiről a hihetetlenül szép látványt a Földközi-tengerre, kelet felé a sötét köves partvonalra, vagy nyugat felé, ahol viszont a part egészen apró, szinte finom homokszerű kövei hófehérek. Ez a híres Cleopatra-beach.

Kleopátra és kalózok

Persze ennek is megvan a maga sztorija. Réges régen tengerpartot kaphatott nászajándékba az, aki jókor született jó helyre. Például az egyiptomi királynő, Kleopátra, aki szerelembe esett és megházasodott a római Antoniusszal (is). Antonius gondolkodott, mivel nyűgözhetné le hitvesét, akinek mindene megvan, ezért a számára oly kedves – akkor Korakesion néven ismert – várost adta neki nászajándékba. Ez a mai Kleopátra-part. Szerintünk ez a város és a környék legjobb partszakasza, mi is beiktattunk egy másfél órás fürdőzést a klasszikus alanyai nevezetességek meglátogatása közben. Ha már ott van a „történelmi túraútvonalon”, botorság kihagyni.

Az alanyai kikötő tele van kalózhajónak álcázott – persze kiválóan felszerelt – hajókkal, ami jelzi, hogy jól megy a „kalózbiznisz”. Ahogy sebtében összeszámoltuk, úgy 15 kisebb-nagyobb „kalózhajó” kelt útra egész napos kirándulásra – tele utasokkal. Érdekesség, hogy – sok más tengerparti hellyel ellentétben, ahol szintén eladják nekünk a kalózromantikát – Alanyában valóban komoly kalózélet zajlott. A félsziget barlangjai bizonyítottan erőteljes forgalmat bonyolítottak le a középkorban ebben a nem korrekt kereskedelmi kategóriában.

Fent a folyónál

Ha már a kereskedelemnél tartunk, a városhoz itt is szorosan hozzánőtt a bazár, amely Alanyában két részből áll: a helyi kiskereskedők zöldségpiacából, valamint a stílusos üzletek negyedéből – egymás mellett. A piac érdekes, ahogy mindenhol a világon, jól esik elbeszélgetni a helyiekkel, az árukészletből pedig láthatjuk végre, hogy miből készülnek az isteni török fogások. A ruha- és más üzletek árui kiváló minőségűek, miként Törökországban mindenhol, az árak viszont jellemzően a felsrófolt riviéraárak, és kevésbé alkuképesek.

Lent a folyónál – mondják szinte mindenütt a világon, az alanyaiak azonban felmennek a folyóhoz. És ahogy nekünk a gyönyör netovábbja a tenger partján nyaralni, pihenni – hiszen folyónk van sok –, a tengerhez szokott törökök a Dimcay folyó partjára szeretnek menni hűsölni, fel a Torosz-hegységbe. A folyó mentén egymást érik a vízre épült éttermek, ahol keletiesen, párnákon ücsörögve lehet lazítgatni vagy akár a lábat a vízbe lógatva végigenni a menüt. Kacsák úszkálnak körülöttünk, és kellemes hűvös van az óriási hegyek és a folyó miatt. Nem semmi idill.

Kép és szöveg: Szeszler Szilvia