Pachmann Péter: Zavar, hogy hétvégi apuka vagyok
Végtelenül nagy szeretettel fogadta stábunkat a TV2 stúdiójában a Napló műsorvezetője, aki nemcsak a tévé, de a saját élete kulisszái mögé is betekintést engedett. Pachmann Péter korán kel a reggeli műsorok miatt, de napja többi részét is aktívan tölti, jól beosztva idejét.
Pachmann Péter őszintén mesélt az életéről a hot! magazinnak.
hot!: Igazi polihisztor vagy, hiszen műsort vezetsz, oktatsz, írsz, mellette apuka vagy és rádiózol is. Hogyan fér meg ennyi minden egymás mellett?
Pachmann Péter: Úgy épül fel az életem, hogy a Mokka és a Jazzy miatt korán kelek, de viszonylag hamar, tíz óra körül már végzek, utána pedig jöhet a többi elfoglaltságom. Szerintem nem várható el, hogy ha az ember végez reggel, akkor onnantól ne csináljon semmit. Nekem még bőven van lendületem, hogy elfoglaljam magamat.
hot!: Nehezen tanultad meg beosztani az idődet?
Pachmann Péter: Sokat kellett rajta dolgozni, az biztos. Az ember hajlamos mindenhonnan elkésni, csak az élő adásból nem lehet. Alapvetően nem vagyok nagyon precíz ember, de nem is gondolom, hogy illik mindenhonnan elkésni vagy valamit elhanyagolni.
Pachmann Péter gyermekeiről - Támogató apa reflektorfényben és azon túl
hot!: A sok munka mellett tudsz elég időt tölteni a gyerekeiddel?
Pachmann Péter: Amikor a nagyobbik még kisebb volt, akkor a Tényeket vezettem, és a mostanihoz képest fordított időbeosztásban dolgoztam, ezért én vittem reggel bölcsődébe és óvodába. Most ez máshogy van, mert a tízéves kislányom Miskolcon él az anyukájával, így többnyire hétvégente és iskolai szünetekben tudunk közös időt tölteni.
hot!: Szeretnél több időt tölteni vele?
Pachmann Péter: Melyik szülő nem szeretne többet lenni a gyerekével? Zavar, hogy hétvégi apuka vagyok a lányom életében, de ez szerintem minden apát zavarna.
Amikor két felnőttnek születik egy gyermeke, akkor még senki sem gondolja úgy, hogy az egyik majd ritkábban láthatja, de ezt dobta az élet, ebből próbálom kihozni a maximumot.
hot!: Egyáltalán nem kacsingatnak a szakmád felé?
Pachmann Péter: Kifejezetten nem. Voltak már velem a stúdióban, de nem hozza lázba őket. Lehet, hogy a kislányomat majd érdekelni fogja, de a nagyfiú egyáltalán nem szeret szerepelni, amit nem bánok. Volt egy álmom kiskoromban, hogy láttam fekete-fehér embereket beszélni egy dobozban. Nagyon tetszett, és szerettem volna én is ezt művelni, ami sikerült is. Az, hogy a gyermekeim hogyan élik majd a saját életüket, az az ő dolguk, és nekem nem is kötelességem beleszólni, csak támogatni őket.
Pachmann Péter párja és a házasság kérdése: „Az ember, amíg él, addig remél”
hot!: Köztudott, hogy háromszor váltál el. Hiszel még a házasságban?
Pachmann Péter: Szerintem az ember amíg él, addig remél. Azt, hogy leszek-e házas, majd az élet dönti el, de szerintem nagyon jó valakihez tartozni úgy, hogy gyűrű is van az ujjadon, és nem azt mondod, hogy a barátnőd vagy a párod, hanem a feleséged.
hot!: Akkor most nincs kilátásban esküvő, ha jól értem.
Pachmann Péter: Nem tudok róla! (Nevet.) Szokták mondani, hogy annyi munka van, hogy nem képesek megszervezni, és majd jövőre vagy évek múlva kerítenek sort az esküvőre. Sokan halogatják ezeket, de amikor én nősültem, akkor sosem vártam sokat a lánykérés után, hogy megtörténjen a frigy. Szerintem nincs értelme halogatni ezeket a dolgokat.
Pachmann Péter: A tévézés varázsa még nem múlt el
hot!: Hosszú évek kihagyása után vasárnap esténként élőben tér vissza a TV2 Napló. Milyen érzések voltak benned, amikor megkerestek?
Pachmann Péter: Jól feladták a leckét, de nagyon megtisztelő feladat! Korábban a Napló egy nagyon magas szintű műhely volt. Az elmúlt tíz évben sokkal többet változott és fejlődött a televíziózás, mint, mondjuk, a ‘70-es évekből a ‘80-as évekbe átérve. A megújult riportmagazinban egy látványában szép és elegáns, kifejezetten XXI. századi képet sikerült varázsolni a nézőknek, a tartalmi része pedig hasonló tematikákra épül, mint annak idején – exkluzív riportokkal és izgalmas aktualitásokkal.
hot!: Ennyi év után tud még újat mutatni neked a tévé?
Pachmann Péter: Az élő adás varázsa a mai napig felvillanyoz. Húsz évig a Tényekben voltam, ahol mások által leforgatott filmek, összeállítások, riportok felvezetését mondtam. Az volt a feladatom, hogy eladjam azt, amit ők egész nap leforgattak. Mégis volt benne valami lelkesítő, hiszen abban a pillanatban, ott születik az élő adásban egy információ, amit az ember értelmezhet jól vagy rosszul. Most már picit más a helyzet, mivel jobban lázba hoz az, hogy élőben beszélgetünk a Mokkában.
hot!: Maximalista vagy?
Pachmann Péter: Igen, ezt a szakmát nehéz is máshogy csinálni. Látok néhány műsorban olyan szereplőket, akik kevésbé állnak így hozzá, de ők idővel ki is hullanak onnan. A reggeli műsorok esetében korán kell indítani a napot, a stúdióban előkészülni, majd a legjobb formádban a kamerák elé ülni. Kell az a bizonyos alázat, mert anélkül nem jut sokáig az ember. 2-3 alkalommal a Mokkának kelek, kétszer meg a Jazzy Rádiónak – úgy, hogy nehezen bírom a korán kelést.
hot!: Jövőre félkerek születésnapot ünnepelsz, hiszen ötvenöt éves leszel. Félsz tőle?
Pachmann Péter: Az ötvennél nagyon készültem arra, hogy milyen lesz, és elképesztően komolyan álltam hozzá. Ötven évre ötven szép történetet hoztam az életemből, például amikor találkoztam a japán császárral vagy amikor Nagy Feró megmentette az életemet egy koncerten, mielőtt eltaposott volna a tömeg. Ötvenedik történetként pedig egy videóklipet készítettem a gyerekeimmel, amivel nem volt semmi szándékom, csak az, hogy egy szép kerek lezárást készítsek a fél évszázadra, a családommal. Ehhez képest szanaszét szedték és trollkodták az emberek, hogy Pachmann miért akar magának ötvenévesen popkarriert. Úgyhogy elhatároztam, hogy ötvenötnél szépen, csendben, magamban kinyitok egy üveg bort, és ennyi lesz. Nagyon fájt a közönségnek ez a fajta „nem értjük meg, de osztjuk az észt” reakciója.
