A Színművészeti Főiskolán Horvai István és Kapás Dezső osztályába járt a színésznő, aki diploma után tíz évig a Vígszínház tagja volt. Kéri Kitty játékfilmeket és tévéfilmeket, sorozatokat forgatott, világsztárokat szinkronizál, megalapította a balatonfüredi Kisfaludy Színházat, előadásait szervezi, tanszékvezető a MATE kaposvári színészképzésén, rendez Kaposváron és Sopronban. Fia, Dani nemzetközi jogásznak tanul, lánya, Flóra táncművész. Kitty a hot! magazinnak adott portréinterjút.

A fantasztikus színésznő, Kéri Kitty ma már csak barátként tekint egykori férjére - Fotó: Szabolcs László / Hot! magazin

hot!: Annyira jellegzetes arcod van, lehetnek kunok az őseid között?
Kéri Kitty: Gyerekkoromban foglalkoztatott a származásom, és arra jutottam, hogy apai ágon a családunk felmenői a tatárok elől menekülő kunokkal települhettek be az országba. Megcsináltattam a MyHeritage DNS-tesztjét, amiből kiderült, hogy ázsiai, közép-kelet-európai, balkáni felmenőim vannak és néhány százaléknyi skót, walesi vér is van bennem.
hot!: Nem köztudott rólad, hogy elváltál…
K.K.: Húsz év után történt, hivatalosan másfél éve. A kapcsolatunk baráti, már csak a gyerekeink miatt is. A fiunk 23, a lányunk 21 éves. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Dani Maastrichtban tanul nemzetközi jogot. Flóra táncművész lett, mint hajdan az édesapja. Együtt dolgozunk, csodás koreográfiákat készít nekem, legutóbb az Ájlávjú című darabhoz és most Anouihl Pacsirtájához.

A színésznőnek szoros a kapcsolata a húgával

hot!: Két tannyelvű gimnáziumba jártál, nyelveket tanultál, a színművészetire jelentkeztél, feltehetőleg értelmiségi családban nőttél fel. Egyetlen gyerekként?
K.K.: A Karinthy Frigyes Gimnáziumot én választottam. Édesapám sajnos már nem él, fogorvos volt. Az ő második házasságából született a 19 évvel fiatalabb húgom, akivel nagyon szoros a kapcsolatom. Apukám csodálatosan rajzolt, faragott, az olvasást ő szerettette meg velem. Anyu közgazdász, az ő vonalukon inkább ott a művészet – rajzoltak, festettek, zenéltek – hobbi szinten. Az egyik másodunoka-testvéremmel, Hajdu Szabolccsal gyerekkorunkban az asztal alá bújva beszéltük meg, hogy ő filmrendező lesz – az is lett – én meg színésznő.
hot!: A gimnáziumban kezdtél el színjátszással foglalkozni?
K.K.: Már az általánosban írtam mesejátékot, amit megrendeztem és a főszerepet is eljátszottam. A gimnáziumban is létrehoztunk előadást, és a Pinceszínházban is játszottam.

A középiskolából visszamentem gyerekekkel foglalkozni az általánosba, a főiskola elvégzése után meg a gimnáziumba, ahol diákszínjátszót indítottam. Amikor Balatonfüredre költöztünk, a helyi gimnazistáknak segítettem.

hot!: Jó szeme volt a Horvai István–Kapás Dezső párosnak, a tizenkét végzősből majd mindenki élvonalbeli színész lett.
K.K.: Húszan indultunk, és előre közölték, hogy felezni fognak. Féléves elbeszélgetések után óriási rosta jött, mentálisan nagyon megviselt bennünket mindez.
hot!: Az osztályfőnököd hívott a Vígszínházba?
K.K.: Horvai István akkor már nem volt főrendező. Közben Babarczy László és Ascher Tamás hívott Kaposvárra. Szívesen mentem volna, de Horvai a gyakorlati évben nem engedett vidékre, aztán megbetegedett a nagypapám. A nagyszüleimmel nagyon szoros volt a kapcsolatom, ezért úgy döntöttem, a Vígben maradok.
hot!: De nem bántad meg, hogy oda mentél?
K.K.: Jobbnál jobb szerepeket kaptam, szerettem a társulatot, a rendezőket. De tizenegy év után új impulzusokra vágytam. Marton László aggódott miattam, a férjem egyetemre járt, ott a két kisgyerek… az ismeretlenbe ugrottam. De ha nem, akkor nem játszhatom Karinthy Mártonnál, Veszprémben, Szolnokon… Érdekelt, mi van vidéken. Jött egy időszak, amire azt mondom, hogy annyit vezettem, mint egy kamionsofőr, próbák és előadás után hazamentem, csak a főpróba hetét töltöttem a színháznál.
hot!: Pesti művész létedre Balatonfüredre költöztetek.
K.K.: Flórát akkor vették fel a Táncművészeti Főiskolára. Támogattam midenben, bár az apukája kezdetben próbálta lebeszélni, elmondta, milyen nehéz pálya, de a kislányunk azt mondta, ő erre lett teremtve. Kollégista lett. Nagyon fájt a hiánya.

Kitty gyerekei már kirepültek a fészekből - Fotó: Szabolcs László / Hot! magazin

„Jó lenne forgatni újra”

hot!: Szerepeltél néhány filmben – kevesebben, mint indokolt volna és televíziós sorozatokban is. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
K.K.: Filmekben időszakonként, ugyanazok az arcok láthatók. Napi sorozatban nem voltam, de a Tűzvonalbant imádtam. Krimiben játszani rendőrlányt, kravmaga-képzést kaptunk, akciójeleneteim voltak, és én, a pacifista, lőttem…
hot!: A Kaposvári Egyetemen tanítasz, sőt, tanszékvezető vagy. Hogy kerültél oda?
K.K.: Eperjes Károly javasolt. A tanítás mindig is vonzott, és úgy éreztem, ez hiányzik az életemből. Amikor jött a telefonhívás, boldogan mentem. Ezt megelőzően költöztünk Balatonfüredre, a templomban gondolkodtam, hogy milyen teljes itt az életem és milyen jó lenne itt színházat csinálni. Még aznap felkértek rá. Sokszor éreztem, hogy a jóisten meghallgatja a kívánságaimat.
hot!: Hívő vagy?
K.K.: Tizenhat éves koromig meg sem voltam keresztelve.

Óvodásként azt mondtam, hogy materialista és ateista vagyok – ezt hallottam otthon, nyilván nem tudtam, mit jelent. Ha kérdéseim voltak, apukám könyveket adott. A Quo vadist olvasva kezdtem elgondolkodni Jézus történetén, és hogy ki volt. 16 évesen a nagyiék utcájában elmentem a református lelkészhez, megkértem, kereszteljen meg. Meggyőződésem, hogy a Bibliában minden benne van.

És elég lenne, ha úgy élnénk, ahogy a két kőtáblán le van írva. Ha csak annyit tennénk, hogy szeretnénk felebarátainkat mint önmagunkat, nem lenne ekkora baj a világban.
hot!: Tanítasz, rendezel és játszol Sopronban, színházat igazgatsz Balatonfüreden. Van valami, ami még hiányzik az életedből?
K.K.: Keveset játszom, legutóbb Sopronban az Ájlávjúban és a Chicagóban. És a film, az nagyon hiányzik, jó lenne forgatni újra. Tatabányán felújítják a Francia rúdugrást, abban szerepelek. Hiányoznak az olyan dalok, amiket szeretek, vagy magam írok, élő zenével. Valaha zongoráztam, de lusta voltam a gyakorláshoz. A füredi tavaszi fesztivál mellett ez a legközelebbi tervem. És be kellene adnom a doktori disszertációmat Marosvásárhelyen. Témája Kisfaludy Sándor és a hajdani, 1831-ben alapított Balatonfüredi Színház…

Húsz év után vált el férjétől a magyar színésznő