Molnár Gusztáv feleségének drámai vallomása: Az elvonóról is terrorizált a férjem

 „Akkor keressen, ha kész egy normális életre”

Vivien elmesélése szerint Gusztáv még mindig nem jutott el oda, hogy felismerje, olyan nagy baj van, hogy azt nem lehet egy tollvonással megoldani. 

– Ígéri, hogy jobban lesz, hogy összeszedi magát, holott semennyire nincs kontrollja a dolgok fölött. Az elvonóra azt mondta, hogy az nem neki való, az nem elég jó, ezért jött ki onnan – magyarázta a feleség, majd hozzátette: – Most azt mondja, hogy kedden bevonul egy másik helyre. Az talán jó lesz… A helyzet az, hogy nem nekem kell ígérnie, mert én most már vagyok annyira erős, hogy azt mondjam: nagyon szeretem őt, de addig, amíg nem járja végig azt az utat, ami a teljes és hangsúlyozom teljes gyógyuláshoz vezet, hozzám ne jöjjön. Majd akkor keressen, ha tényleg készen van egy kapcsolatra, egy normális életre. Én elértem a saját lelkem „faláig”, most már nem tehetek mást, minthogy igyekszem megvédeni magam egy újabb csalódástól. Én egy iskolakezdés előtt álló kisfiú édesanyja vagyok, nekem muszáj rá és magamra koncentrálnom. Szerencsére csodálatos családom és barátaim vannak, akik itt állnak mellettem és mindenben segítenek. 

„A fiam tudja, érezte, hogy Guszti beteg”

Amikor azt kérdeztük Vivientől, hogy a kisfia édesapja mit szólt hozzá, hogy a gyermekének minden második héten egy alkoholbeteg férfivel kellett egy háztartásban élnie, így felel: 

– A volt párommal közösen neveljük a fiunkat, egy hétig nálam van, egy hétig nála. Nem titok, voltak összezördüléseink ezzel kapcsolatban, de megnyugtattam őt, hogy Máténak soha nem eshet semmi bántódása, erről én gondoskodom. Egy anyatigris vagyok egyébként, amivel a fiam apja is tisztában van, vagyis megnyugodott teljesen és megbízott bennem. A fiam egyébként tudja, érezte, hogy Guszti beteg. A gyermek szintjén elmagyaráztuk neki, hogy azért van kórházban mert beteg. Ő ezt megértette és elfogadta, egyébként már vagy három hónapja nem találkoztak, hozzászokott a Guszti nélküli élethez. Így vagyunk most. Nagyon nehezen viselem a hétköznapokat, igyekszem újraindítani az életemet, próbálom egyre csökkenteni a kommunikációt Gusztávval, tréningezem magam, hogy csak előre nézzek. Ősztől újabb munkákat vállalok majd el, új projektekbe szeretnék belekezdeni, ha lehetőségem van akár időszakosan külföldön tanítanék, ezek a terveim.