Lovász László: Bochkor Gáborral szinte már barátok vagyunk – videó

A reggeli műsorban azzal cukkolta önt Bochkor Gábor, hogy szinte már csajos, mivel kiáll a nők mellett. Mennyire tartja magát érzékenynek, akár egy megható film láttán is könnyes lesz a szeme?

2021-ben szerintem már nem itt tartunk. Örülnék, ha nem lenne téma, hogy mit szabad a férfiaknak és mit szabad a nőknek. Egyébként pedig persze, ez velem is előfordul. Már azt sem szeretem, amikor valaki arról beszél, hogy „régen azt tanították a fiúknak, hogy nem férfias, ha kimutatják az érzelmeiket”. Ha filmet nézek, nem fogom elfojtani az érzelmeimet csak azért, hogy ne ítéljenek meg. Nem érdekel, hogy ki mit fog szólni.

A reggeli rádiós műsornak köszönhetően Bochkor Gáborral mondhatni személyes kapcsolatban vannak, és sokszor személyes jellegű beszélgetéseknek is fültanúi lehetnek a hallgatók. A közös munka során barátokká váltak?

Ebben a korban ezt már nem jelenti ki könnyen az ember, de az biztos, hogy nagyon szoros a kapcsolatunk. Azt gondolom, Gábor és én is mindenféle témát korlátok nélkül megbeszélhetünk a másikkal, a rádióadáson kívül is. Mindkettőnk számára nagyon inspiráló a másik személyisége. Hálás vagyok, hogy megismertem Gábort. Szerintem nagyon ritka, hogy az ember negyvenöt évesen talál egy olyan embert, akivel ilyen jól megértik egymást.

A humor segít a nehéz élethelyzetekben. Önnel is sűrűn megesik, hogy egy kellemetlen szituációt egy poénnal old meg?

Igen, bár ez attól függ, hogy az ember bizonyos élethelyzetekben mennyire bátor. Azt hiszem, elmondhatom, nagyon jellemző rám, hogy odafigyelek a környezetemben lévő emberekre, és jól megtalálom velük a közös hangot. Ennek köszönhetően azt is elég jól fel tudom mérni, hogy a helyzet megengedi-e a humort. Emellett vannak olyan szituációk, amikor egy poén lenne az utolsó, ami eszembe jut.

A reggeli műsorban olykor szívesen beszél a gyerekekről, amiből úgy tűnik, nagyon szoros, akár baráti kapcsolatot ápol a gyermekeivel.

Egy-egy olyan dolgot megemlítünk, amiről úgy gondoljuk, hogy nem adjuk ki őket. De nem nevezném „barátinak” ezt a kapcsolatot. Az biztos, hogy nagyon szoros és szeretetteljes. Jól megértjük egymást, és pontosan tudjuk, hogy kinek hol vannak azok a határai, amelyeken belül nem merészkedünk vagy tolakodunk be.

Az ön számára mit jelent az apaság, mit érez, amikor a fiai szemébe néz?

Azt gondolom, hogy az élet legfőbb értelme a gyerek. A fontossági sorrendek, a prioritások átrendeződnek a fejedben és a lelkedben. Mondhatjuk, hogy a gyermek mindenféle szempontból első helyre kerül.

Ezt az érzést igazán csak az képes átérezni, aki már szülővé vált.

Valóban, emlékszem, amikor édesanyám külföldön volt, és evett valami finomat, akkor utólag azt mondta nekem, minden falatnál arra gondolt, bárcsak én is érezhetném, amit ő. Ezt akkor még nem tudtam elképzelni egészen a gyermekeim születéséig. Nagyon vicces, amikor a hűtőben már csak egyetlen Túró Rudi van, de bármennyire is szeretném megenni, nem teszem, mert arra gondolok: mi van, ha a gyerekem szívesen megenné. Aztán persze éppen aznap nem kívánja meg, de eszembe sem jutna, hogy elvegyem tőle a lehetőséget.

Az apaság még értékesebbé válik amiatt, hogy, ha szabad így fogalmaznom, küzdeniük kellett azért, hogy gyermekeik születhessenek?

Nem gondolom, hogy a két dolog között párhuzamot lehet vonni. Egy normális ember, akinek a helyén van a szíve, ugyanúgy szereti a gyerme­két. Hálásak vagyunk a jó istennek, amiért lehetőséget kaptunk arra, hogy gyermekeink születhessenek, de szerintem akkor is ugyanúgy szeretnénk őket, mint most.

A feleségével szoktak randinapot tartani?

Őszintén szólva meglepett ez a kérdés, mert nem szoktak ilyet kérdezni tőlem. Igazából nincsenek kijelölve ilyen napok, mi egyszerűen csak éljük az életünket, szerintem normálisan és rendezetten, ezért nem érezzük szükségét ennek. A hétköznapjaink vidáman telnek együtt, és nagyon sokat beszélgetünk egymással.