Tihanyi Tóth Csaba: A sorozatnak köszönhetem a feleségem

Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

Harmincéves voltam akkor. A színészszakszervezettől kaptam egy levelet, hogy menjek el a válogatásra, mert indul egy napi sorozat. Nem tudtuk, hogy mi ez az egész, főleg hogy abban az időben szűnt meg a Szomszédok és a Família Kft. is. A casting után pont a születésnapomon hívott fel telefonon Kalamár Tamás, a műsor főproducere, és közölte velem, hogy én leszek az egyik főszereplő. El sem tudják képzelni, mekkora öröm volt bennem!

Gondolta volna, hogy több mint húsz évig fog ez a szerep tartani?

Azt hittem, három évig tart majd, nem hittem, hogy még húsz esztendô után is erről fo­gok beszélni. Az indulástól kezdve egy évvel már mindenki ismert minket. Amikor csak egy-két éve ment a sorozat, és a múltról beszéltek benne a szereplők az egy fikció volt. Most, amikor nosztalgiáznak a karakterek és a múltra utalnak, már felvillan a nézőnek, hogy látta már azt a részt. Félelmetes belegondolni.

Meddig tudná még folytatni a sorozatot?

Az ember először megszokja, aztán megszereti, aztán van egy kis hullámvölgy, és megint örül ennek a folyamatos szerepnek. Addig fogjuk csinálni, amíg van néző. Bármeddig tudnám játszani Novák Lászlót.

Mit kapott Novák Lászlótól a népszerűségen kívül?

Majdnem mindent. Valahol a feleségemet is ennek köszönhetően ismertem meg. Ha nem én vagyok a Novák Laci, akkor nem hívtak volna le a Balaton Szépe zsűrielnökének, és nem figyelek fel arra a fantasztikus nőre, akivel a mai napig is együtt vagyok. Nagy szerencsém, hogy egy szeretnivaló figurát játszom, aki nem osztja meg a közönséget, így soha nem voltam utálat tárgya. Mindenki kedveli ezt a balekot.

Hogyan tudja összeegyeztetni a napi sorozattal a színpadi elfoglaltságait?

Szerencsére mindig előre megkapjuk az operettelőadások időpontjait, így egy hónappal előtte le tudjuk adni a programot. Igényel egy kis logisztikát, de bele lehet szokni. Szeretem csinálni, így sosem jelent terhet.

Úgy hallottam, hogy érdekes története van a második vezetéknevének.

Édesapám jó nevű ember volt vidéken. Úgy hívták, hogy Tóth László. Egy barátja mondta neki, hogy ha világhírű operaénekes lesz, nem élhet ezzel a névvel, mert több ezer ilyen van. Apám végül nem lett világhírű operaénekes, de imádta a Balatont csak-úgy, mint édesanyám, és felvette a Tihanyi nevet. Én pedig már ezzel a névvel születtem.