Kiderült, melyik hazánk legszebb verandás parasztháza

A Magyarországi Tájházak Szövetsége a veszprémi Lackó Dezső Múzeum – Bakonyi Ház gyűjteményének ítélte az Év Tájháza elismerést 2019-ben. A jövő évben alapításának 85. évfordulóját ünneplő veszprémi Bakonyi Ház, mint a Dunántúl első, illetve a magyar nyelvterület második tájháza a később muzeológiai tudományággá fejlődő „magyar skansen" – gondolat egyik korai példája. Mára tudománytörténeti, múzeumtörténeti és egyben várostörténeti jelentőséggel is bír.

Veszprémben a Bakonyi Háznak és a Laczkó Dezső Múzeumnak is otthont adó Erzsébet-ligetben 1935-ben felépített parasztház kezdettől fogva állandó néprajzi kiállítással működött. Megszületését elsősorban annak köszönhette, hogy a múzeum állandó kiállításában kevés lehetőség volt a gazdag néprajzi anyag bemutatására. 1935-re egybehangzó célként fogalmazódott meg a néprajzi kiállítóhely igénye, illetve a műtárgyak eredeti rendeltetésének, funkcionális környezetének, életterének bemutatása.

A Bakonyi Ház három osztatú lakóépület, boltíves tornáccal, a Veszprém környéki népi építészet jellegzetes, viszonylag fejlett típusa, amely különösen a kisnemesi falvakat jellemezte. Közvetlen mintája Simon István, Öcs községben álló lakóháza volt. A ház építésének és történetének teljes korabeli dokumentációja rendelkezésre áll, a kiállítóhely teljes története rekonstruálható. Az 1930-as, 40-es években a Bakonyi Ház a tudományos közvéleményben a „népies szellemben" épített bemutatóhelyekkel szemben a hiteles néprajzi ház egyik mintapéldája lett.

A Bakonyi Ház közadakozásból épült, Veszprém vármegye és Veszprém város közönségén túl 11 ipari vállalat, szervezet, illetve számtalan magánszemély járult hozzá. A veszprémi iparosok és kereskedők munkájukkal segítették a ház építését. Ma azt mondanánk, hogy cselekvő közösségek munkáját dícséri, közösségi részvételen alapult a létrejötte. 1935 augusztusában a Veszprémi Ünnepi Hetek keretében került sor az átadására, ettől kezdve népművészeti – háziipari bemutatóhelyként is működött. A hátsó szobában berendezett csutorás műhelyben Illikman József, az utolsó veszprémi csutorásmester dolgozott, városi rendezvények alkalmával pedig helyi viseletbe öltözött fiatalok tartottak bemutatót a házban, tehát korát megelőzve, interaktív kiállítóhelyként fontos színtere volt a városi és a vármegyei identitás felmutatásának.

A tervező Linzmayer György építészmérnök volt, a kiállítást Nagy László múzeumőr készítette, a berendezést lakószoba, konyha és csutorásműhely alkotta. 1951-ben Vajkai Aurél koncepciója alapján átalakították a házat. Az első szoba tornácról nyíló ajtaját befalazták és a helyiségbe a konyha felől nyitottak ajtót. A festett bútorzatot kisnemesi lakáskultúrára jellemző keményfa faragott bútorokra cserélték. 1970-ben a szabadtéri néprajzi múzeumok létrejöttével is megőrizte különleges értékét, ekkortól tekinthető egy igazi „parasztháznak a nagyváros szívében". 1983-ban újabb átrendezésre került sor S. dr. Lackovits Emőke kutatási eredményei alapján és vezetésével. A ház ekkor lett a református kisnemesi lakáskultúra bemutatóhelye, amely arculatát a mai napig megtartotta.

A népi kultúrát hajlamosak vagyunk időtlennek, ősinek, öröktől fogva létezőnek látni. A hátsó szobában 2016-ban nyílt kiállítás „Időtlen idők!?" címmel, amely dr. Schleicher Veronika tervei alapján készült, ezt a képet kívánja árnyalni, néhány úgynevezett „évszámos" tárgy bemutatásával. A kiállításban felvetett kérdések a történeti időben megragadható és magát meghatározó népi kultúra sokarcúságára irányítják a figyelmet.

A ház környéke ma etnobotanikai oktatókert, amely a környékre jellemző vadon élő, illetve termesztett növényekből ad válogatást. A mintegy kétszáz növényt úgy válogatták össze, hogy minél sokoldalúbban mutassa be a helyi paraszti kultúrában és folklórban betöltött szerepét. Az elmúlt években a Bakonyi Ház népszerű városi rendezvény helyszínné vált, elsősorban a mobil kemence révén, nagy népszerűségnek örvend a kenyér- és langalló sütés. A hagyományok és népszokások átadása a fiatalabb generációknak, óvodás és iskolás csoportoknak szervezett múzeumpedagógiai foglalkozások szintén emelik az intézmény kulturális életben betöltött jelentős szerepét.