Városi legenda: Tízezer darab húszdollárossal ugrott a mélybe a gépeltérítő

Emlékezetes volt az Egyesült Államokban az 1971-es hálaadás, hiszen egy nappal előtte történt az ország egyik legnagyobb váltságdíj-követelése. Azon a napon szállt fel egy Boeing 727-100-as repülőgépre Dan Cooper, akit a sajtóban tévesen D. B. Coopernek neveztek el.

Táskájában vitte fel a bombát a repülőre 

1971. november 24-én az oregoni Portlandi nemzetközi repülőtéren egy Dan Cooper nevű férfi is jegyet váltott a Washington állambeli Seattle-be tartó járatra. A fekete esőkabátot, papucscipőt, sötét öltönyt, elegáns, fehér galléros pólót, fekete nyakkendőt, fekete napszemüveget és gyöngyház színű nyakkendőtűt viselő férfiról akkor még egyik utas sem gondolta, hogy kinézetére egész életükben emlékezni fognak.

A 18 C ülésen helyet foglaló Cooper megvárta, amíg felszáll a gép, majd egy borítékot adott át az egyik fiatal utaskísérőnek, Florence Schaffnernek. A lány úgy gondolta, hogy biztosan a telefonszámát nyújtotta át neki, hiszen sokszor előfordult már ilyen, és a zsebébe csúsztatta a papírlapot. Erre Cooper megszólalt, hogy: „Hölgyem, jobban meg kellene nézni azt a papírt.

Bomba van nálam.” A halálra rémült Florence kinyitotta a borítékot, és valószínűleg könnybe lábadt szemmel olvasta a következő sorokat: „Bomba van az aktatáskámban. Amennyiben szükséges, használni fogom. Azt akarom, hogy ide üljön mellém. Önök el vannak térítve.” A félelmet keltő sorok mellett voltak Cooper követelései is: 200 ezer dollár váltságdíj, de csak jelöletlen 20 dollárosokban. Emellett két fő és két mentőernyőt is kért, és utasította a pilótát, hogy minden legyen ott a Seattle-i reptéren, mire a gép leszáll, különben felrobbantja az egész repülőt.

Elindultak Mexikóba, de már nem ért oda

William Scott valószínűleg átkozta azt a szerdai napot, amikor munkába ment és vezetni kezdte a Seattle-be tartó Boeing 727-100-as gépet. Miután végighallgatta az utaskísérő által üzent követeléseket, azonnal értesítette az irányítóközpontot, akik szóltak a Seattle rendőrségnek és az FBI-nak is.

A Norhtwest Airlines elnöke azt mondta az FBI-nak, hogy működjenek együtt az eltérítővel, hiszen mind a 36 utasnak és a személyzetnek is épségben le kell szállnia a repülőgéppel. A pilóta utasítására Florence, a légiutas-kísérő odaült Cooper mellé, aki megmutatta neki a bombát, hogy nem csak a levegőbe beszélt.

Az eltérítő azt üzente a pilótának, hogy csak akkor teheti le a gépet, hogyha a váltságdíj és az ernyők ott fogják őt várni. Így 17 óra 24 perckor mind a 10 ezer darab L-lel kezdődő sorszámú 20 dolláros bankjegy – amit 1969-ben nyomtattak egy San-Franciscó-i bankban – ott várta a merénylőt a négy ejtőernyővel együtt. Amikor a gép leszállt, Cooper elsötétítette az utasteret, és egyetlen embert, a légitársaság egyik dolgozóját engedte fel, aki átadta neki a pénzt és az ernyőket.

Ezek után mind a 36 utas elhagyhatta a gépet, de a pilóta, a másodpilóta, a fedélzeti mérnök és az egyik utaskísérő nem szállhatott le róla. Cooper a fedélzeten maradt személyzetnek annyit mondott, hogy Mexikó felé vegyék az irányt, majd néhány perc múlva eltűnt. A nyitott raktér ajtajából arra következtettek, hogy Cooper kiugrott a mintegy 3 ezer méteres magasságból. Holttestét az­óta sem találták meg, de egy újabb nyom lehet, ami talán mégis elvezet a legendás eltérítőhöz.

Egy veterán katona lehetett a híres eltérítő 

1971-ben az FBI országos hajtóvadászatot indított Cooper ellen, és a bankjegyek azonosítószámait is kutatták. Ennek ellenére a pénz csak 1980-ban bukkant elő Washington államban a Columbia folyó partján. Egy nyolc­éves fiú, Brian Ingram egy húszdollárost talált az egyik töltésen. A kiérkező helyszínelők 5800 dollárra, egy kinyílt ejtőernyőre, egy pénzeszsákra és Coo­per állítólagos nyakkendőjére leltek.

Több ember is számításba jött mint gyanúsított, a legismer­tebb Kenneth Christiansen volt. A férfiról a saját testvére, Lyle feltételezte, hogy ő lehetett Cooper. Kenneth a hadseregben szolgált, ahol ejtőernyősnek képezték ki, a hadsereg után pedig lé­giutas-kísérő lett. Az eltérítés idejében a férfi 45 éves volt, viszont alacsonyabb és vékonyabb az eltérítőnél. A fiatal légiutas-kísérő, akinek a borítékot odaadta, mégis azt nyilatkozta, hogy Kenneth hasonlít leginkább Cooperre. Az FBI azonban mégsem tekintette első számú gyanúsítottnak.

2006-ban lezárták az ügyet, de egy ügynök 2008-ban mégis elővette az aktákat, hiszen a technika sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A vizsgálat során öt gépelt levelet elemzett, amit Cooper különböző napilapoknak küldött el. Az ötödik levél alján egy számsor volt, ami három titkos, Vietnamban bevetett katonai egységre utalt.

Egy 74 éves veterán katonának, Robert Rackstrawnak mindhárom alakulathoz köze volt, emellett ejtőernyős kiképzést is ka­pott, és illegális robbanószereket is találtak egy hozzá köthető rak­tárban. Rackstraw természetesen mindent tagad, de a nyomozócsoport meggyőződése szerint a veterán lehetett a híres D. B. Cooper. A nyomozás a mai na­pig folytatódik, de a titokra egyelőre nem derült fény.