Városi legenda: Kötött pulóverrel üzentek a kémnagyik a háború alatt

A hírszerzésben sokszor nem is a vágyott információ megszerzése a nehéz, hanem annak biztonságos, követhetetlen és lehallgathatatlan továbbítása.

Az igazán leleményes emberek viszont kitalálták a módját, hogyan rejthetik el titkaikat a kíváncsi tekintetek elől. A legjobb próbálkozások fennmaradtak, és olykor még ma is bevetik a hírszerző ügynökségek. Bár azért rengeteget változtak a kémkedés módszerei.

Leborotvált fejre írták az üzeneteket

A titkokat úgy a legegyszerűbb megvédeni, ha jól eldugjuk. Ez eddig rendben is van, de valahogy továbbítani is kell az üzeneteket. Ekkor jön a kreativitás. Az ügyesebbek sose buknak le.

Hérodotosz görög történetíró jegyezte fel, hogyan szövetkeztek a perzsa király ellen az ellenségei. Az ötlet Hisztaiaeusztól származott. Leborotválta szolgálója fejét, ráírta az üzenetet, majd megvárta, míg visszanő a küldönc haja.

Utána útnak indította, és amikor célba ért, ismét leborotválták a haját és láthatóvá vált a szöveg. Az üzenet rejtett továbbítását nevezik szteganográfiának. Ezzel egyidőben alakult ki egy másik technika is, a kriptográfia, ami a szöveg kódolását jelenti. A kémek mindkettőt előszeretettel használják.

Egy vonat, egy elrontott szem

Képzeljen el egy nagymamát, aki egy belgiumi kisváros vasúti pályaudvarának közelében él, és egész nap kint ül, mered a tekintete az állomásra, és kötöget.

Fogadjunk, hogy önnek sem jutna eszébe az, hogy kémked. Márpedig az első világháború alatt számos nagyi figyelte a vasútforgalmat.

Különleges módon jegyezték le, hogy hány vonat futott be szállítmánnyal azért, hogy a megszálló német csapatok ellátmányt kapjanak. Ahány vonat, annyi elrontott szem a pulóveren. A pulóvert aztán az életüket kockáztatva átadták egy katonának. 

Olvastak a sálból

A kötéssel akár morzézni is lehet. Ehhez bőven elég ismerni a két alap öltést, az úgynevezett sima és fordított szemet. Ezek úgy viselkednek, mint a morze kódban a nullák és az egyesek. Így akár szavakat, rövid mondatokat is rejthetett egy-egy sál vagy pulóver. Egyesek szerint még a színekkel is variáltak.

Nyilvánosságra hozták a titkokat

Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége, azaz a CIA úgy döntött tíz évvel ezelőtt, hogy időről időre közzétesz honlapján régi dokumentumokat, amiknek lejárt az előírt titkosítási kötelezettsége.

Így lett mindenki számára elérhető a láthatatlan tintának pár receptje, ami ma már nem nagy dolog, de a katonai irat, ami tartalmazta, majd egy évszázada íródott. Az is kiderült, hogy akkoriban hogyan lehetett kibontani egy borítékot úgy, hogy a címzett ne vegye észre, hogy a levelét bizony már illetéktelen is olvasta.

– A mai technika mellett már elavultak a publikált régi eljárások, de a kísérletezők és a „műkedvelő kémek” számára ér­dekesek le­het­nek, ezért dön­töttek a nyilvánosságra hozataluk mellett – fogalmazott Leon Panetta, a CIA egykori igazgatója, amikor a programot elindították.