Városi legenda - Halála után jutott fel a Holdra a csillagász

Gyerekként ásványokat gyűjtött, kiválóan játszott hegedűn és remek tornász volt, minden tehetsége megvolt, hogy valamikor űrhajós legyen belőle. Az amerikai Eugene Merle Shoemaker (1928– 1997) ezen is dolgozott: csillagászatból doktorált és már fiatalon komoly tudományos eredményeket ért el.

Az Arizona közelében lévő hatalmas Barringer-kráterről ő bizonyította, hogy oda meteor csapódott be, ahogy az is nagy áttörésnek számított, hogy alátámasztotta, az aszteroidabecsapódások hatással vannak a földmozgásokra is. Hisz az 50-es évek elején az űrkutatók még egészen keveset tudtak, úgy gondolták, a Földön és a Holdon lévő kráterek mind kialudt vulkánok maradványai.

Űrhajósokat képzett ki

Dr. Shoemaker az 1961-ben megalapított Űrgeológiai Kutatási Program első igazgatója lett. Kollégáival fel tudták fedezni és rögzíteni a Hold krátereit.

Tudósként részt vett az űrhajósok kiképzésében, majd maga is az űrbe készült, ugyanis őt jelölték ki a legelső tudósnak, aki a Hold felszínére léphet. Élete legfontosabb eseményeként készült rá, de problémái lettek a mellékveséjével, ezért végül letiltották az expedícióról.

A Földön maradva, a csillagászatnak szinte egész más ága felé fordult, az aszteroidákat kezdte kutatni. Több aszteroidacsaládot fedeztek fel az ő vezetésével, köztük az Apollókat, társfelfedezője volt a Shoemaker-Levy 9 nevű üstökösnek, ami 1994-ben a Jupiterbe csapódott, és ezt forradalmi módon akkor a televízió is be tudta mutatni. 

Rossz irányba hajtott

A bolygókutató sosem hagyott fel a Földön még felfedezetlen kráterek felkutatásával. Ausztrália jó terepnek bizonyult erre, a feleségével indult az expedícióra 1997 júliusában. Isten háta mögötti területeken hajtottak hosszú órákon át, egy gyenge minőségű, több száz kilométeres földúton, a Tanami Roadon is. Az úttest közepére húzódva, de viszonylag gyorsan ment, azonban közeledni kezdett egy autó szemből.

A másik kocsi az ausztrál szabályoknak megfelelően kitért előle, de a született amerikai Shoemaker megfeledkezve az ottani balra hajts szabályról, ösztönösen jobbra rántotta a kormányt. A két autó frontálisan ütközött. Dr. Shoemaker a helyszínen meghalt, a felesége túlélte a balesetet.

Hamvakat lőnek az űrbe

Munkássága tiszteletére a NASA úgy döntött, Shoemakert a Holdon temeti el, ha már életében nem juthatott el oda. A mai na­pig ő az egyetlen, akinek földi maradványai ott lehetnek.

Hamvait a Lunar Prospector űrszonda vitte fel rézcsomagolásban, egy Shakespeare-idézettel a Rómeó és Júliából: „És hogyha fönn ragyogna a szeme / A csillag elsápadna fényes arcán”. A szonda tizenkilenc hónapig keringett a Hold körül, mire be­csapódott az égitest déli, örökké sötét oldalán.

A sors furcsa fintora, hogy pont a mellé a kráter mellé zuhant, amelyet róla neveztek el. Napjainkban egyébként szinte „bárki” igényelheti, hogy – ha a Holdon nem is – a világűrben eltemessék: a hamvakat ugyanúgy egy kapszulában, műhold segítségével juttatják az űrbe.

A ma­radványok egy ideig keringenek a Föld körül, majd zuhanni kezdenek és elégnek a légkörben. Nagyjából öt­ezer dollárért, azaz másfél millió forintért elérhető.