Tantóban pancsolnak a mentett vidrák

Nem mondhatni, hogy a Petesmalmi Vidrapark az ország egy könnyen megközelíthető szegmensén he­lyezkedne el. A Vasárnapi Bors munkatársait azonban ez egy pillanatra sem zavarta, és szívesen ellátogattak a vidrák birodalmába. A So­mogy megyei, erdőkkel és tavakkal tarkított kis tanyán azonban nem a kis vízi emlősök, sokkal inkább Balogh Márta, a vidrapark vezetője az úrnő. Az ő szavára mindenki hallgat, még a vidrák is szinte vigyázzba állnak, ha felemeli a hangját.

Márta annak idején önkéntesként kezdett el foglalkozni az eleven kisemlősökkel. Volt, hogy a piciket hazavitte, és otthon nevelgette őket. A vidrák sokat segítettek abban is, hogy a kisfiát is jobb kedvre derítsék, aki egy rettentően súlyos, izomsorvadásos betegséggel kellett hogy szembenézzen. Sajnos a gyilkos kór mindössze 18 évesen legyőzte őt. Márta teljesen összetört, már-már a legrosszabbra gondolt. Ekkor azonban egy kis vidra, akit éppen nevelt, felugrott az ágyába, és hozzábújt. Ezzel a pici rosszaság akarva-akaratlanul új értelmet adott Márta életének.

Mentik és megismertetik

– 1998-ban vásárolta meg a Somogy Természetvédelmi Szervezet ezt a 170 hektáros területet. Alapvetően a fekete gólyák és a rétisasok védelme lett volna a cél, de jöttek a vidrák, és így vidrapark lettünk – meséli szívből jövő mosollyal Márta, akin látszik, hogy az évek eltetltével is imádja, amit csinál.

– A célunk, hogy a természetes közegükben mutassuk be ezt a kecses kis ragadozót, ahol igazán otthon érezheti magát, nem pedig egy cirkuszi porondon vagy állatkerti közegben üveg mögött. Óvodai és iskolai csoportok járnak hozzánk, biológiaórát tartanak a tanárok nálunk – újságolja.

Egyedüli mester

A másik része Mártáék tevékenységének a vidramentés. Az országban ő az egyedüli ebben a szakágban. 2007 óta 32 vidrát nevelt fel, a cél pedig, hogy lehetőség szerint egytől egyig mi­előbb visszakerüljenek a természetbe. Ez persze számára is nehéz, hiszen a kicsi vidrák nagyon hozzánőnek a szívéhez. 

Csalogató a vidraetetés

A Vasárnapi Bors munkatársai ragyogó napsütésben érkeztek meg a vidraparkba, ami olyan, mint a béke szigete. Hétköznap volt, de számos család látogatott el, hogy bejárja a környéket, és megismerje az állatokat. Márta párja, Tamás is nagy vidrabolond, és szemmel láthatóan a vidrák is bolondulnak érte.

– Rendszeresen tartunk a látogatóknak bemutatókat a két vidránk segítségével. A vidraetetések nagyon látványosak, a szárazföldön és a vízben is. Próbáljuk közelebb hozni őket az emberekhez, a lehető legtöbbet megmutatni belőlük. Luca volt az első vidránk, ő már 21 éves öreg­lány. Bendegúz hatéves, egy igazi vezér. Mindössze kétnapos volt, amikor hozzánk került. Talán ennek is köszönhető, hogy engem feltétel nélkül elfogad – meséli munkatársunknak Tamás. Láthatóan nem a levegőbe be­szél. A körülbelül másfél méteres, színizom Beni alapvetően mindenkire rátámadna, és elüldözné, de nem őt. Tamást gyakorlatilag az édesapjának tekinti, bújik hozzá, a kezéből eszi a csemegének számító keszegeket. – Elszerette a páromat! – vág közbe humorosan, de mégis némi féltékenységgel a hangjában Márta.