Szűz Mária sem tudta elűzni a szexmunkásokat

Háromezer egy pásztoróra

Vagy negyven perce várunk a főváros IX. kerületében a Soroksári és a Gubacsi utat összekötő Szabadkai útnál, mire megérkezik az első kurtizán reggel kilenckor. Romos épületek, erdő és egy szupermarket övezi a placcot, az utóbbi parkolójában ücsörgünk, a középkorú hölgy munka előtti rutinját gyermeki csodálattal szemléljük a kocsiból. 

Kiszívott hosszú szőke haját megfújja a hűvös szél, kabátban ülök, de ő láthatóan a lenge ruhában sem fázik. A semmiből előkap egy ütött-kopott mű­anyag széket, amit gondosan letisztogat, majd ülve keni arcára a kötelező festéket.

Egy kocsiba pakoló négytagú család zavarja meg az idillt. Nyolc lehettem, amikor először az út mentén bugyiban flangáló lányokról kérdeztem a szüleimet. – A buszra várnak, fiam – jött ko­rábban nekem is, és most a mellettem álló kissrácnak is a válasz.

Egy lesötétített fehér kocsi látványa ránt vissza a valóságba. Negyedóra sem telt el, de már kitették a második lányt pár méterrel odébb. Alul egy combközépig érő fehér bőrcsizma s egy franciabugyi van rajta. Amíg kolléganője hevesen sminkeli magát, ő fel-alá járkálva ba­gózik.

A parkolóból kihajtva az újonnan érkező felé veszem az irányt, de mire odaérek, már hűlt helyét találom.

– Háromezer a francia, négy­ezer a szex, ötezer a komplett – vágja rá a társa, amikor a tarifáról kérdezem. – Van egy jó helyem, este nyolcig itt vagyok, gumi nélkül is mehet – próbál meggyőzni. Csábos mosolya és pa­csulijának erős illata ellenére továbbhajtunk.

Munka közben zavartunk

Fél tizenegy után érünk át a XVII. kerületi Tarcsai úthoz. A helyi önkormányzatot régóta zavarják a szexmunkások, ezért néhány éve egy Szűz Mária-kegyhelyet húztak fel az út szélére, ahol a lányok stricheltek. A törvények szerint így már bírságot kapnának, de pár száz méterrel odébb költözve zavartalanul folytatják a dolgukat. A korai érkezésünk lévén nem sok reményt fűztem hozzá, de éppen akkor érkezett meg két prostituált kocsikkal, amikor odaértünk. A barnát már vitték is, a szőkére viszont egy bringával érkező idős úr várakozott. Az ezüstszínű kocsi hátsó részén már gondosan elő volt készítve a terep, a felpolcolt mellű nő pedig gondosan szabadította meg magát a ruhától.

– Nem túl jókor, az úr már rám vár egy ideje – vágta hozzám egyből nem túl kedvesen. Az árakról már hiába kérdeztem, azt mondta, jöjjek vissza később.

Öt perc sem telt el, de a biciklis nyugdíjas már hazafelé vehette az irányt, mi pedig elindultunk néhány kerülettel odébb.

Hozzák-viszik őket

A rákospalotai szemétégető szomszédságában köztudottan régóta folyik a szexüzem. Délutánonként tucatnyi örömlány kínálja bájait az arra gurulóknak, sokan csak a nem mindennapi látványért tesznek egy kis kitérőt. 

– Csak menjünk át a vasúti sínen, s kitárul a világ – ad útbaigazítást nevetve az egyik szomszédos telepen dolgozó férfi.

A sorompón túl egy hatalmas kerek fenék impozáns látványa tárul elénk. Alul csak egy tanga, felül egy szűk fekete trikó van rajta. Még dél sem múlt, de már hárman állnak a placcon. Egy szolid ruhát viselő, bájos arcú lány mellé állunk. Kedvességnek nyoma sincs, érezhetően nem tett meg mindent, hogy elvigyem egy körre. Arcán inkább csalódottságot és kiszolgáltatottságot látok. Az árak egyébként a korábbiakhoz képest pár ezerrel drágábbak, de alkudni mindenhol lehet. Szívesen beszélnék pár szót a má­sikkal is, de mire feleszmélek, már viszik is...