Őzcomb a kedvence a hazai hiúzoknak

Agyafúrt, óvatos, erős, de mégis kecses és gyors. Az erdők mélyének rejtélyes királyai a hiúzok. Az eurázsiai hiúz egykor egész Európában elterjedt volt, gondoskodott arról, hogy a zsákmányát képező egyes fajok ne szaporodjanak túl. Azonban a túlzott vadászat miatt a kihalás szélére került. Ma­gyarországon a 20. század közepére kipusztult fajnak nyilvánították, csak a kétezres évek elején tértek vissza. Az első „cicusok” a szlovákoktól sétáltak át hozzánk, és megtapasztalva erdeink gaz­dagságát, maradtak is.

Óriási a vadászterülete

A hiúz hosszú lábainak és testalkatához képest széles mancsainak köszönhetően ki­válóan tud mo­zogni a mély hóban is, és jól mászik fára. Nincs előle menekvés az ap­róbb vagy legyengült állatok számára. Ügyességének és óvatosságának köszönhetően alig van olyan ember, aki ta­lálkozott volna már hiúzzal. Kölyköt pedig még végképp csak a legszerencsésebbek láthattak.

Egy ruszin legenda szerint nem is születnek hiúzkölykök, minden hetedik farkaskölyök válik azzá. Elejtett prédájából tudják, hogy hiúz járt ott. A hiúzok több érzékszerve is különösen jó és érzékeny. Leginkább éjjel aktívak. A magányosan vadászó egyedek számára nagy területre van szükség, akár 100 négyzetkilométer kiterjedésű is lehet a territóriuma. A zoológusok a hallását is kiválónak tartják. Nemcsak a füle jó, de fejének kialakítása, a pofáját keretező szakáll is azt a célt szolgálja, hogy a legapróbb neszt is képes legyen meghallani.

Nagy zsákmány sem gond

Az eurázsiai hiúz a Kárpátok legnagyobb macskaféléje, jellemezően harminc-negyven kilót nyom, testhossza közel egy méter. De nála jóval nagyobb zsákmányt is képes leteríteni erejének és rafináltságának köszönhetően. Étlapján a madarak, kis testű emlősök, például pockok mellett nagyobb testű növény­evők is vannak, az őz és a szarvas legyengült egyedeinek elkapása sem okoz neki kihívást. Ha éhes, nem rest a rókakölyköket vagy a kondától elszakadt vaddisznómalacot is megkergetni.

– A hiúz a többi ragadozóval, kutyával ellentétben mindig az elejtett állat legfi­nomabb részeivel kezdi. Vagyis a combbal – me­sélt az állatról, és szokásairól dr. ha­bil Biró Zsolt, a gö­döllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének egyetemi docense.

Képtelenség megfogni

Az elmúlt években többször is tettek kísérletet arra ma­gyar kutatók, hogy rádiós nyomkövetővel lássanak el  ha csak egy példányt is.

– Tudtommal még nem sikerült jeladót tenni hiúzra. Nagyon ügyesek, nem lehet be­fogni őket. Pedig hatalmas áttörés len­ne látni, merre jár, akár csak egy példányt is – mondta a Borsnak Biró Zsolt, felidézve: 2011-ben volt egy szőrcsapdás kísérletük, amivel bizonyítani akarták a hiúzok jelenlétét Magyarországon, de még a kihelyezett, számukra csábító illatot árasztó párnákat is elkerülték.

A vadkamerás felvételeknek hála azért van pár információ az itthon megtelepedett példányokról. Vélhetően öt-tíz hiúz él a hazai erdőkben, jár át rendszeresen a szlovákoktól. A Börzsönytől a Zempléni-hegységig, vagyis a Kárpátok hazánkba átnyúló hegyeiben élnek. A kamerák mellett jelenleg nyomkövetéssel és a prédamaradványok vizsgálatával tudnak információt gyűjteni a kutatók az egyedekről és szokásaikról.