Megváltozott munkaképességűek készítették az ebédünket - riport

A XII. kerületi különleges vendéglátóhelyen azt is megengedték nekünk, a Vasárnapi Bors munkatársainak, hogy betekintsünk a konyhába, és szemügyre vegyük a munkafolyamatokat. Amint beléptünk az Ízlelőbe, azonnal családias hangulat fogadott minket, és egy pillanatra sem tűnt fel, hogy csupa megváltozott munkaképességű kolléga dolgozik az ét­teremben.

Fegyelem a konyhában

A hétfős személyzet már javában készítette a napi menüt, ami mindig három, szabadon választható levesből és három főételből áll. Aznap cukkinikrémleves, vajas-tejszínes zöldségleves, és szezonális gyümölcsleves volt terítéken. A főételek között máglyarakás, párolt pulykamell szilvamártással és pirított darával, valamint sertéspaprikás juhtúrós puliszkával szerepelt – méghozzá igen kedvező áron. 

Visszatérve a konyhára: a főszakácson kívül mindenki más megváltozott munkaképességű, de ezzel együtt rutinosan teszi a dolgát. Van, aki a zöldségeket pucolja és a hozzávalókat aprítja, akad, aki a tálalásért felel, és olyanok is, akik mosogatóként tüsténkednek. Utóbbiak közé tartozik a 42 éves Klára, neki nagy vágya volt, hogy egy étteremben dolgozhasson.

– Két hónapja vagyok itt, és elképesztően boldog vagyok. Az én feladatom a mosogatás, és hogy betegyem a mosogatógépbe a tányérokat – mesélte. – Egészségesen születtem, de kétéves koromban lázgörcsöt kaptam, oxigénhiányos állapotba kerültem, és így nehezeb­-ben tudok járni. Régóta munkába akartam már állni, hogy pénzt keressek, és így megálljak a saját lábamon. Mielőtt idekerültem, elvégeztem egy három hónapos konyhai kisegítő képzést. Minden hétköznap dolgozom, négyórás délelőtti műszakokban. 

Imádják az éttermet

Még csak fél tizenkettő, de már szinte tele az étterem, beleértve a teraszt is. Sürögnek-forognak a lelkes munkatársak. Katit két menü felszolgálása között sikerül elkapnunk egy rövid beszélgetésre.

– A nyitás óta itt vagyok, pincérként, felszolgálóként dolgozom. Nagyon élvezem, örülök ennek a napi négy órának. Jómagam gerincproblémákkal küzdök, hallássérült vagyok, és még ott van a cukorbetegségem is. Amíg az egészségi állapotom engedi, szeretnék itt maradni – teszi hozzá, majd elsiet, hiszen újabb rendelések érkeznek.

Fontos a megbecsülés

Delet üt az óra, amikor Mészáros Andreával, az Ízlelő éttermet megálmodó Kék Madár Alapítvány vezetőjével asztalhoz ülünk. Miközben elégedetten falatozunk, Andrea mesél a vendéglátóhely hátteréről.

– Az étterem ötlete az egyetem alatt vetődött fel bennem, egy holland példa után, ahol Down-kóros munkatársak dolgoztak. Ám sokáig nem lett belőle semmi. 2007-ben viszont egy idős hölgy létrehozott egy alapítványt, és a segítségével megnyitottuk az első Ízlelő éttermet Szekszárdon – árulja el a kezdeteket.

– Óriási siker lett, hamar bővíteni is kellett. Ugyanez történik most Pesten is: már az első nap 123 vendéget fogadtunk. Az egészséges, adalékmentes ételek hívei vagyunk, ezt pedig sokan értékelik. Folyamatosan keressük a kollégákat, jelenleg 17 megváltozott munkaképességű dolgozónk van. Örömteli, hogy segíthetünk nekik abban, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe, és megbecsülve érezzék magukat. Nem felejtem el, hogy mikor egyiküket megkérdeztem, hogyan érezte magát az első napján, azt felelte: ez volt éle­-te legjobb napja, mert most először fontosnak és értékesnek érezte magát.

Ezek után nem meglepő, hogy Andrea célja az, hogy a jövő­ben egyre több hasonló étterem nyíljon.