Hetven éve döntötték le a legszörnyűbb halálsorompót

Sokan szó szerint az életükkel fizettek, mert türelmetlenek voltak, mások csak a hosszas várakozásba meg a dugókba haltak bele majdnem. 
A halálsorompók – azok a helyek, ahol a fő vasútvonalak egy szintben keresztezték az egyre forgalmasabb fővárosi utakat – évtizedekig megkeserítették a budapestiek életét.
Sokan szó szerint az életükkel fizettek, mert türelmetlenek voltak, mások csak a hosszas várakozásba meg a dugókba haltak bele majdnem. 
A halálsorompók – azok a helyek, ahol a fő vasútvonalak egy szintben keresztezték az egyre forgalmasabb fővárosi utakat – évtizedekig megkeserítették a budapestiek életét.

„Öt évtizede, amióta a fejlődő város túllépte terjeszkedésében a régi határokat, a Thököly úti sorompó negyed­órával korábbi felkelést, értelmetlen időpazarlást, a várakozás nehéz perceit és töméntelen bosszúságot jelentett a zuglóiak életében. De ezenfelül a forgalom számára állandó életveszélyt és napi 4 órás forgalomzárlatot, időkiesést jelentett az újjáépítésben.

Ez a kép is 1948-ban készült, már a vasúti híd átadása után © Fortepan

Megindult az újjáépítési munka, hogy 150 nap alatt felépítsék a vasúti felüljárót, amit az elmúlt rendszer ötven év alatt sem tartott fontosnak felépíteni” – számolt be a kor szellemének megfelelő diadalittassággal a Magyar Filmhíradó 1948 tavaszán az ikonikus Thököly úti halálsorompó megszüntetéséről. Akkor adták át a ma szörnyen lepusztult állapotban lévő Zugló vasútállomást is.

Előbb jön a kaszás

De mit is jelentett pontosan a köznyelvben elterjedt halálsorompó kifejezés? Azokat a so­rompókat hívták így az 1970-es évekig, ahol a fő vasútvonalak Budapesten belüli szakaszai egy szintben keresztezték a forgalmas fővárosi utakat. Érdekesség, hogy nem csak azért, mert ezeknél az átjáróknál rengeteg türelmetlen gyalogost gázolt el a vonat.

A zuglói halálsorompónál megsérült omnibusz 1912-ben © Közlekedéstudományi Szemle

A sorompóknál veszteglő városi közlekedők úgy érezték: előbb jön el értük a kaszás, minthogy végre felnyíljanak a karok. Ráadásul ezek – ahogy a mai szleng fogalmaz – „bekésették” a tömegközlekedési járatokat is, bónuszként pedig a feltorlódó járművek megbénították egy komplett városrész forgalmát. A legtöbb ilyen gebaszos sorompó a Nyugati pályaudvarra befutó vasútvonalakhoz tartozott. A legkritikusabb helyzet a Budapest–Cegléd–Szolnok/Szeged vonalon alakult ki, ez keresztezi a Thököly utat a Hungária körútnál is.

Hét és fél óra

Ennél a bizonyos zuglói kereszteződésnél egy nap – a filmhíradóban elhangzottakkal ellentétben – összesen hét és fél (!) óra hosszat voltak zárva a sorompók a negyvenes évek má­sodik felében, természetesen tipikusan a legforgalmasabb nappali időszakban. Nem csoda: ez a vasútvonal köti össze Budapestet Kelet- és Délkelet-Magyarországgal, olyan nagyvárosokkal, mint Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Kecskemét vagy Szolnok.

Az ünnepélyes pillanat: munkások ledöntik a zuglói halálsorompót. Az új hídon az első áthaladó gőzös. A vasúti híddal együtt adta át 1948-ban Gerô Ernő a zuglói állomást is © Közlekedéstudomány Szemle

A megoldás csak az lehetett, hogy a vasútvonalat magas töltésre helyezik át – azaz megemelik –, a halálsorompót pedig egy vasúti híddal váltják le. Az építést 1940 májusában kezdték el, de a második világháború közbeszólt. A félkész földművet ráadásul Budapest ostroma idején megrongálták, nagy részét elhordták védvonalak építé­séhez.

Rákosváros megálló

Bár a háború után általános építőanyag-hiány volt, a zuglói építkezés gyorsan haladt. A töltésbe a salakanyag mellett a romba dőlt budapesti épületek anyagából is jócskán jutott. Most hétfőn volt 70 esztendeje, hogy az új nyomvonal és vasúti híd 1948. június 18-án megnyílt az új Rákosváros megállóhellyel együtt – ezt hívjuk ma Zugló vasútállomásnak. Az első vonat este fél hat előtt pár perccel haladt át a Thököly út fölött az egybegyűlt tömeg ovációjától kísérve. Majd Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter elvtárs beszéde után az építkezésen dolgozó munkások jelképesen ledöntötték a halálsorompót.

Ma így néz ki a Thököly út felett átívelő létesítmény © Google

A kommunista sikerpropagandától eltekintve a felüljáró megépítése a közlekedési szakemberek szerint is nagyszerű döntés volt. A budapesti halálsorompók többségét aztán az 1970-es évekre felszámolták, de még ma is létezik belőlük négy. Legismertebb a Rákosrendező pályaudvar melletti, Szegedi úti átkelő, ami továbbra is neuralgikus pontja a főváros közlekedésének.

Háromszor ment át rajta a vonat

– 1946 júniusában a Thökölyn járó villamos összeütközött egy tolató vasúti szerelvénnyel – idézte fel a Borsnak Tóth Eszter Zsófia történész, a Veritas Intézet munkatársa.

– Több súlyos sérült mellett halálos áldozat is volt: a vonat fűtője, aki leesett az ütközés miatt. Olyan is előfordult, hogy két tolató mozdony ütközött a 67-es villamosnak. Három katona megsérült, egy minisztériumi hivatalszolga pedig életét vesztette.

Egyszer egy mérnök lelte halálát a halálsorompónál, rá­adásul nem tudták eldönteni, hogy öngyilkosság vagy baleset volt-e. Imádta a focit, és benézett a közeli kocsmába a meccs után. Ittasan tartott hazafelé, amikor elütötte a vonat, és még másik két szerelvény is átment a holttestén.

Diós és mákos bejgli, úgy, ahogy a nagyi készíti

@borsonline

Elindult a Bors #dellatanc kihívása 💃 Töltsd fel a saját #dellatanc videódat a borsonline.hu-ra és nyerj Samsung fülhallgatót! #bors #reklam #nekedbe

♬ eredeti hang - Bors