Gödöllő erdejében készül a magyar didzseridu

Mindig talál megfelelő faanyagot az erdőben

A természet és egy szakértő kéz kell ahhoz, hogy a faágból készült hangszer új tulajdonosánál megszólaljon. Ócs József az erdőszéli, csendes otthonában készíti a didzseridut, itt mesélt nekünk a kezdetekről. Ahogy fogalmaz: az eredetileg ausztrál hangszer találta meg őt, és nem fordítva.

– A párom táncot tanított, és szüksége volt élő zenére. Elkezdtünk zenéket hallgatni, majd egyszer csak meghallottam a didzseri­du hangját. Kutakod­-ni kezdtem, hogy hogyan tudnék szert tenni egyre. Találkoztam egy férfival, aki megmutatta, hogyan kell megszólaltatni. Vettem is tőle egyet, aztán rájöttem, igazából én is meg tudnám csinálni – mesélte a ház teraszán ülve Ócs, akinek senki sem segített a kezdetekben, magától jött rá arra, hogyan kell elkészíteni a hangszert.

Mivel a buddhizmus már régóta az élete része, az sem mindegy, milyen fát használ hozzá. Fontosnak tartja, hogy ezért egy fa se halljon meg.

– Élő fát sosem bántok, csak már elhalt, vagy kivágott fával dolgozom. Így is mindig megtalálom a tökéletes alapanyagot, a természet segít. Ha kapok egy megrendelést, hogy készítsek egy didzseridut, akkor egy idő után az erdőben biztosan megtalálom hozzá, ami nekem kell – tette hozzá.

Nem elég a tudás, kell a szeretet is

Az első mozzanat tehát a tökéletes fa megtalálása, ezután jöhet a munka. Attól függően, hogy milyen külsőt szeretne varázsolni a hangszernek, József először lehántja a kérget, vagy annak csak egy részét, de akad olyan hangszer is, amelyen ez is rajta marad. Utána az egész fát ketté kell vágni.

– Ha nincs hosszában kettészelve, akkor nem tudom kifaragni a belsejét, mivel nincs olyan hosszú szerszám, ami végigérné, de a fában lévő hajlatok miatt is nehéz lenne – magyarázta a faragás titkát.

Ha ez megvan, akkor összeilleszti a két kifaragott részt, majd jöhet a hangolás.

– Mindig csak utólag mérem be, hogy az elkészült didzseridunak milyen a hangja. Viszont ezen is lehet még változtatni. Ha meghatározott hangúra van szükség, akkor már a kezdeteknél túlméretezem, tehát meghagyom hosszabbra, majd amikor majdnem kész, a felső részét vagdosom vissza egyre rövidebbre, amíg úgy nem szól, ahogy a megrendelő szeretné – mesélte a technikát Ócs. Az sem mindegy, hogyan áll hozzá a hangszer faragásához, ugyanis szerinte csak szeretettel lehet nekifogni a munkának, kü­lönben nem lesz az igazi a hangzása.

Gyógyító ereje van a búgó hangjának

Nem véletlenül szeretik annyian a didzseridu mély, búgó hangját, ugyanis a testnek és a léleknek egyaránt nagyon jót tesz.

– Meditációt is szoktunk tartani vele, sőt ha valakinek fizi­kai vagy pszichés problémája van, azon is képes segíteni. Ennek az oka pedig a rezgés, amit a hangszer kiad magából – indokolta.

Amilyen egyszerűnek látszik maga a hangszer, olyan nehéz játszani rajta. A fúvósok viszont előnyt élveznek, mivel az úgynevezett körlégzés kell ahhoz, hogy a didzseridu szépen szóljon. Ennek a lényege, hogy megszakítás nélkül, akár órákon keresztül lehet játszani rajta, a közönség észre sem veszi, hogy a zenész mikor vett egy mélyebb lélegzetet.