Anthony Hopkins imádja Zoli állatait

A háziasított állatok emberfüggők, a vadak pedig nem, éppen emiatt nehéz kommunikálni velük. Az ember által felnevelt vadállatok ugyan kezes jószágokká válnak, de a vadállatok ösztöneit nem lehet kitörölni belőlük – vallja Horkai Zoltán állatszelídítő.

– Éppen ezért nem lehet úgy képezni őket, mint mondjuk a kutyákat vagy a lovakat, amik feltétel nélkül képesek a parancsokat végrehajtani. A többieket viszont furfangosan kell tanítani. Például a legyeket fénnyel, meleggel és büdös, rothadó szaggal vonzzuk a kijelölt helyhez. Az egyik reklámfilmben a legyünket berepültettem a levesbe, amiből a főszereplő kimentette – mondta a szakember.

Horkai Zoltán kifogyhatatlan a sztorikból. Egyik filmjükben pingvineknek kellett átvonulni egy hűtőszekrényből a stúdió másik oldalára. Igen ám, de ezekre az állatokra az a jellemző, hogy idegen környezetben azonnal felfedező útra indulnak és szétszélednek.

– Én azonban erre is felkészültem. Jól tudtam, hogy a pingvinek kolóniákban élnek, és azt követik, ezért hatalmas tükröt tettem velük szembe, és ők ösztönösen az általuk pingvinseregnek hitt csapat felé indultak, át a kamera előtt – tette hozzá Horkai.

A farkasokról az a tévhit járja, hogy erőszakos, veszélyes állatok, akik vicsorítanak támadás előtt. De ez nem igaz. – Elég, ha ételt teszek a farkas elé, és fenyegetően lépek felé a kamera takarásában. Érdekes, hogy a macsó Van Damme és a veszélyes bűnözőket alakító Nicolas Cage ennek dacára tartott a farkasaimtól, viszont Gérard Depardieu barátságba került velük. Anthony Hopkins pedig a macskáimba szeretett bele – mosolygott az Ace Venturát megszégyenítő vadállatbarát.

De a munka folyamatos: legutóbb A sas című amerikai filmben alakítottak nagyot Horkai szürke marhái és vaddisznói Donald Sutherland oldalán.