Andrisnak nevezik Sztárek Andreát

A Turay Ida Színházban néztük meg a szombaton bemutatásra kerülő darab, az Egy szerethető nő próbáját, ott hallot­tuk, hogy mindenki Andrisnak szólítja.

– Anyukám nevezett el így, a kollégák átvették – meséli And­rea – Azt mondta, ha fia lesz, ha lánya, Andris lesz, mert az a legszebb név, ezért kereszteltek Andreának, ami az Andris női megfelelője. Aki nagyon szeret, az Andriskának hív. Anyukám, ha haragudott rám, akkor úgy tudta mondani, mint egy os­torcsapás, hogy az Andrist szeretem.

Aki kedvelte Jack Nicholsonnal és Diane Keatonnel a Minden végzet nehéz című filmet, az ezt a darabot is szeretni fogja, mert hangulatában kicsit arra hasonlít. Rozgonyi Ádám rendezi, aki jól viseli Andrea heves vérmérsékletét.

– Huszonéves  munkakapcsolatom van Ádámmal, a Kisváros óta, ott ismerkedtünk meg. Rövid ideig szerelem is volt köztünk, ami mára barátsággá fajult – neveti el magát – Nagyon szeretünk együtt dolgozni, fél szavakból értjük egymást, tud bánni velem.

Andrea ikrei már felnőttek, 24 évesek, de mivel tanulnak, még otthon laknak. Azt pontosan tudják, hogy a premierhéten a színészek felfokozott idegállapotban léteznek.

– A gyerekeim erre tekintettel vannak. Otthon csak akkor va­gyok színésznő, ha végszavaznak ne­kem, tanulnak velem. Míg ki­csik voltak, szerették, már nem él­­vezik, de megteszik a kedvemért. Nem vonzza őket a színészi pálya, a lányom jogra jár, ügyvéd lesz, a fi­am pedig meteorológus, ég­hajlatkutató. Az apjuk is színházi ember, rendező, Szi­kora János, én színész, a nagymamájuk, az anyukám színházi rendező. Apám volt műszaki értelmiségi. Hála a jóistennek, hogy nem akarnak színészek lenni, ez a pálya egyre ne­hezebb. Túlságosan druk­kolnék nekik, és lehet, hátrá­nyuk lenne abból, hogy kik a szüleik. Nincs rajtuk kívül senkim, hár­man élünk. Jó ez így, nincs hi­ányérzetem. Volt annyi sze­relem az életemben, hogy az épp elég. Másnak egy se jut belőle.