„Elengedem, ha menni kell” – Andrea a koraszülésről vallott, babája 500 grammal jött világra
Andrea kisbabája mindössze 27 hetesen, fél kilóval jött a világra. A történetük sok hasonló cipőben járó szülőnek adhat reményt, egyben arra is rávilágít, hogy mennyire keveset beszélünk a koraszüléssel járó lelki és fizikai traumákról.
„Van fény az alagút végén?” – ezzel a kérdéssel indította megható posztját egy édesanya a Redditen, ahol extrém koraszülés élményeiről számolt be. Andrea története egyszerre fájdalmas, felemelő és megrendítően őszinte. Sok szülő magára ismerhet benne, akik hasonló küzdelmeken mentek keresztül.
Egy „millió dolláros bébi”
Andrea kisfia a terhesség 27. hetében született, de a testsúlya csupán 500 gramm volt, ami a várható méretek alapján inkább egy 21. hetes csecsemő testsúlyának felel meg. Bár Andrea terhessége komplikációmentesen indult, a koronavírus utóhatásai – köztük az érrendszeri problémák – miatt rohamos romlásnak indult az állapota. A baba növekedése 21 hetes korában leállt.
„Megbeszéltem vele, hogy harcolunk, amíg lehet” - nyilatkozott Andrea.
Andrea a lapunk megkeresésére elmondta, hogy az orvosok finoman szólva, nem sok jóval biztatták.
Kénytelen voltam a gyerekre hagyatkozni. Megbeszéltem vele, hogy küzdünk, amíg lehet – és elengedem, ha menni kell. Egy dolgot ígértem: el fogom fogadni a döntését, és ott leszek a végéig.
- mesélte Andrea, akinek a kórházi élet fizikailag és lelkileg is kimerítő volt.
„A szülés után másfél hónappal úgy döntöttem, hogy inkább mindennap bemegyek a kórházba, mert csak jó mentális állapotban lévő szülő tud támogatni. Én láttam anyukákat összeomlani, csak azért, mert elhúzott mellette egy mentőautó.” – mesélte.
„A szülés napján azt hittem, fel vagyok készülve… De erre nem lehet felkészülni” - vallotta be Andrea.
Andrea szerint a császármetszést már előre megtervezték, hiszen egy ilyen aprócska baba érkezése különleges előkészületeket igényel. Szóval, amikor már hetek óta tudta, hogy a kisfiú alig fogja elérni a 500 grammot, inkább próbált pozitív történeteket olvasni hasonló esetekről.
Mikor először megláttam a babámat, hiába tudtam, még nem fogtam fel, hogy tényleg 26 centi lesz. Nagyon lesokkolt. Ráadásul olyan anyai ösztön tombolt bennem, de még hozzá sem érhettem a gyermekemhez. Még az inkubátor takaróját sem vehettem le kérdezés nélkül.
- mesélte Andrea.
Félelem – a koraszülés traumája
Andrea őszintén beszélt a szülés utáni traumáról is. Bár nála nem feltétlenül erről van szó, hanem egy úgynevezett „intézményfüggőség” alakult ki, ami a több hónapos intenzív kórházi tartózkodás után jelentkezett.
„Mikor más helyre kellett mennünk, szinte pánikba estem. Már ismertem minden nővért, minden szabályt, és most mégis egy új helyre kellett vinni a gyerekemet. Azóta is visszajárunk a kórházba, akár egy ölelésre, vagy hogy más szülőknek reményt adjunk. Ez az én terápiám.” - nyilatkozta Andrea, akinek az extrém koraszülés nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is megterhelő volt.
Az én esetemben T-alakban vágták fel a méhemet, így a jövőbeli terhesség vállalása szerintem túl nagy kockázat lenne. Szóval nálunk nem lesz testvér – úgy érzem, a lottó ötöst csak egyszer lehet megnyerni.
- tartja Andrea.
„Ma már jól vagyunk”
Andrea kisfia végül 105 napot töltött a koraszülött intenzíven, és csodával határos módon megúszta a koraszülés legsúlyosabb szövődményeit.
Még most is küzdelmesebb, mint egy “időre született” gyermek, de nagyon szépen haladunk előre. Jelenleg beszédfejlesztésre járunk, és zajlanak vizsgálatok az autizmus gyanúja miatt. De boldog, mindig mosolygó kisfiú, és a világon nem cserélnék senkivel.
- zárta szavai Andrea.
Ha te is érintett vagy, vagy segítenél másoknak, keresd fel az 1% - Melletted a helyem Egyesületet, akik azért dolgoznak, hogy mindenhol "alap" legyen a szülői jelenlét a koraszülött intenzíveken.
„Rendkívül fontos szakmai munkát végeznek, ami az egész társadalmat érinti, hiszen jelenleg is minden 10.gyerek koraszülöttként jön világra és nagyon nem mindegy, hogyan - milyen körülmények között indul neki az életnek.” - nyilatkozta Andrea, akinek a példája is mutatja, hogy fontos a támogatás, hiszen akár életeket menthet meg.
