„Sosem bocsátottam meg az anyámnak, hogy 13 évesen egy táskával tett utcára”
A nő most, egy évtizeddel később ki akar békülni a lányával.
Megrázó Reddit-bejegyzés indult útjára a webes fórum egyik tanácsadó oldalán. Egy 24 éves nő ugyanis arról írt, hogy 11 évnyi hallgatás és rideg távolságtartás után felkereste őt az édesanyja és azt ajánlotta, hogy vegyék fel újra a kapcsolatot, béküljenek ki egymással. A fiatal nő azonban tele van olyan gyerekkori traumákkal, amiket az anyja azért okozott neki, mert túlságosan hasonlított az édesapjára. Egy bolti lopás miatt végül a 13 éves lány olyan felfoghatatlan büntetést kapott, ami talán egy életen keresztül el fogja kísérni őt, és emiatt nem is akar és nem is tud megbocsátani az anyjának.
A nő az AITAH segítségkérő oldalán fejtette ki, hogy mi történt a múltban, és mikor szakadt meg visszafordíthatatlanul a kapcsolata a vér szerinti anyjával.
Amikor 13 éves voltam, rajtakaptak egy kisebb bolti lopáson. Nem volt semmi drága dolog, csak egy hülye szájfény és egy kulcstartó. Rossz társasággal lógtam akkor és egy butaságot követtem el, de elismertem a hibámat és mindent őszintén bevallottam anyukámnak. Ő azonban ahelyett, hogy szobafogságra ítélt volna, összepakolt nekem egy táska ruhát, azzal az utcára tett, majd azt mondta, hogy költözzek egy hétre az apámhoz, mert látni se akar engem. Azt mondta, szünetre van szüksége, mert nem tudja feldolgozni, hogy egyre inkább olyan vagyok, mint az apám. Az édesapám két órányi autóútra lakott tőlem, egész úton zokogtam, miközben megpróbáltam eljutni hozzá. Haszontalannak éreztem magamat
- kezdte bejegyzésében a segítségkérő lány.
Végül az egy hét során fontos dolog történt: összebarátkoztam az édesapámmal. Néhány hónapon belül úgy döntöttem hogy végleg hozzáköltözöm. Édesanyám sosem bocsátotta ezt meg nekem, és nem is kért bocsánatot azért, amiért eldobott magától. A mai napig úgy viselkedik, mintha én árultam volna el őt, és én akartam volna őt elhagyni. Most újraházasodott, új családja van, és azt mondta, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot, és megbeszélni a múlt sérelmeit. Állítása szerint nem volt jó passzban, amikor az utcára tett és elzavart. Még az újdonsült férje is írt nekem egy üzenetet, hogy kegyetlen vagyok, amiért egy régi sérelmen lovagolok még 10 év után is. Az egész családom azt mondja, hogy engedjem el a múltat, de én nem tudom. Jogos a sérelmem, vagy nem dolgoztam fel a traumámat ?
- tette fel a kérdését a lány.
A nő sorstársainak legerősebb mondatai közül csupán néhányat idézünk, de ezek mutatják meg a legjobban, hogy milyen tanácsokat kapott a fiatal és szomorú lány:
A megbocsátás nem mások idővonalán múlik. Főleg nem, ha a fájdalom mélyreható. Jól teszed, hogy megvéded a belső békédet.
„A gyógyulást nem siettetheti senki és semmi, a saját tempódban kell haladnod.”
Ez nem neheztelés, ez egy pszichológiai és érzelmi trauma, amit az édesanyád kitagadása okozott. Megváltozott, hurrá. Őszintén szólva az elmúlt 10 év után nulla, azaz nulla köze van hozzád, vagy az életedhez. Éld tovább az életedet és csak akkor beszélj vele, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá.
