A 4 magyar űrhajósjelölt búcsút int eddigi életének, indul a kiképzés!

Márciusban nekik az az egyetlen feladatuk, hogy hátrahagyják az eddigi életüket. A jelöltek között van olyan, aki a PhD-jéhez még egy-két publikációt gyorsan befejez, hogy teljesen tiszta lappal indulhasson neki a kétéves programnak. Van, aki külföldről költözik haza, hiszen egy külföldi cégnél dolgozott eddig. Mindegyiküknek a fővárosban, illetve Budapest környékén kell majd letelepednie és új életet kezdeni a családjával. Erre azért van szükség, hogy minél zavartalanabb és gyorsabb legyen a munkába járás. Mivel a küldetés tudományos és műszaki tartalmáért az Eötvös Loránd Kutató Hálózat Energiatudományi Kutatóközpont felel, ezért a jelöltek feladatai többnyire Budapesten lesznek majd az elkövetkező 6-7 hónapban. Később újabb körülbelül 6 hónapot máshol Európában, és az utolsó hét hónapot az USA-ban töltenek majd a kiképzésen.

Az egyik fő feladatuk az egészségügyi állapotuk megőrzése lesz. Van egy program, amit végre kell hajtaniuk, edzéstervet és megfelelő étrendet kell majd követniük minden áldott nap. A kétéves ciklusban folyamatosan „késznek” kell lenniük. Az indítás előtti néhány hónaptól fogva már olyan ételeket is kapnak, amelyek nagyon hasonlítanak majd a repülés közben fogyasztotthoz, hiszen meg kel tanulniuk ezeket megenni. Mert annak is megvan a külön technikája, ha tubusban vagy zacskóban érkezik az étel, és vízzel fel kell önteni. Ehhez kell egy kicsi kézügyesség is. A másik fontos a repülésen kívül a szakmai munka. Tudományos kísérletekben fognak részt venni, folyamatosan sajátítják el azt a tudást, azokat a kompetenciákat, amik a leendő kísérletek elvégzéséhez szükségesek. Fontos, hogy ezekhez adott esetben akár a saját ötleteikkel, tudásukkal is hozzájárulhatnak, hiszen lesz mérnöki és orvosi kísérlet is.

Olyan alapképzést kapnak, amiben megismerkednek a különböző űrhajózási tudományágakkal, űrjogtól kezdve csillagászatot, biológiát, kémiát, fizikát fognak hallgatni. Ezzel párhuzamosan különböző repülőeszközökön lesznek tréningek azért, hogy a repülő közeget megszokják. A cél, hogy az emberi teljesítőképesség határán egyre jobban tudjanak teljesíteni, hogy az akklimatizációs idő leszűküljön. Lesz fizikai és pszichológiai felkészítési programjuk is, utóbbi például arra is fókuszál majd, hogy izolációs közegben, a különböző hierarchikus rendszerekben és csapatban történő együttműködés képességét a lehető legjobb mértékben fejlesszük. Az izolációban tulajdonképpen el lesznek szeparálva a csapat többi tagjától. Amire még föl kell készítenünk őket, az maga a pszichofiziológiai hatása egy űrrepülésnek. Ami szintén nagy kihívás, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjanak elsajátítani tudást olyan szinten, hogy azt akár a következő órában vagy percben már alkalmazni tudják. Ez egy olyan képesség, amit természetesen ki kell szintén fejleszteni. 

Itt a Földön tapasztalt szakértők fogják a maximumot kihozni az űrhajósainkból, de valójában a puding próbája mindig az evés. Akkor derül ki, amikor az illető ott van élesben egy adott helyzetben. A súlytalanság állapotában, Föld körüli pályán, hogy valójában hogyan hat rá mindez és hogy mi fog vele történni. Annak a két űrhajósnak, akik közül az egyik felmegy az űrbe, fel kell készülnie olyan vészhelyzetre, hogy adott esetben el kell látnia olyan feladatot is, amelyre közvetlenül vagy egyáltalán nem volt kiképezve. Az ilyesmire irányuló tréningezések hónapokig tartanak, hiszen higgadtnak kell maradnia végig az űrhajósnak és persze a helyzetet meg kell tudni oldania. Gondoljunk például bele, hogy az űrhajós kimegy egy több órás űrsétára felkészítve és adott feladatokat kell elvégeznie. Egy 5-6-8 órás űrséta az csak a nevében séta, mert itt több kilót is fogyhat az űrhajós, olyan igénybevételnek van kitéve. Közben ha váratlanul történik valami, ami akár a látásában korlátozza - mint egy nem várt izzadságcsepp -, máris reagálni kell, meg kell tudni oldani a helyzetet. Nincs segítség, mert olyan helyzetben van, hogy nem jön ki érte senki, minden egyes szkafander foglalt. Valahogy viszont vissza kell jusson az űrhajóra. Nem eshet pánikba. Tehát az űrhajósainknak nem az átlagembernek szintjén kell tudni összpontosítani, hanem jóval afölött. Mert egy ilyen helyzetben nem önmagáért felel, hanem a küldetés értékéért, eredményességéért, eszközökért, amit vitt, magáért és az űrállomásért.