"Beleremegett az egész ház, amikor találat érte" - hátborzongató részleteket árult el a Borsnak az ukrán családanya

Amíg él, nem felejti el a süvítő rakéta hangját az a családanya, aki nemrégiben menekült el Donyeck megyéből. Inna csütörtökön érkezett meg a budapesti BOK csarnokban lévő menekültközpontba.

Az asszony otthona a pokolhoz hasonlít

Az asszony elárulta: hajdan meleg otthona jelenleg a pokolhoz hasonlít leginkább:

- Minden oldalról támadják a települést (Avdiivka – a szerk.), sem éjjel, sem nappal nem hagyják abba. Ha nem rakétáznak, akkor lőnek – mesél egy átlagos napjáról a családanya, akinek házát rakétatámadás érte:

- Az egyik nappal találat érte a házunkat, minden ablak és ajtó kitört, a szilánkok beborították az egész lakást – már ami maradt belőle. Akkor lemenekültünk a pincébe, egy hétig ültünk lent, nem mertünk feljönni, csak akkor, ha éjjel kicsit elhallgatnak a fegyverek – mondta.

Messziről megismeri a rakéta hangját

Elárulta, hogy sosem gondolta volna, hogy ezt kimondja, de mára már messziről felismeri a rakéta hangját:

- Messziről halljuk, ha rakétát lőnek ki, olyan brutálisan hangos. Ilyenkor a fejem a lábam közé hajtottam, a kezem a fülemre tapasztottam a pincében. Amikor becsapódik, az egész ház beleremeg, mintha össze akarna dőlni – mondta remegő hangon Inna, aki meg is mutatta, hogy kuporodott össze ilyenkor.

– Hogy a miénket mi találta el, pontosan nem tudjuk, de szerencsénk, hogy élünk.

Rokonainak nem volt szerencséje

A nagynénémék házát is találat érte, ők életüket vesztették odabent – árulta el könnyes szemmel. Férje nem tudott menekülni, ő azóta is a pincében rejtőzködik, míg ő maga a fiáért indult el Horvátországba:

- A fiam focista, és Horvátországba menekítették ki, én most érte megyek. De sokáig el sem mertem indulni, mert folyamatosan lőttek, még élelmiszerért is csak akkor mertünk felmenni onnan, amikor hallottuk, hogy csendesedik a helyzet. Egy ilyen fegyverropogásmentes pillanatban vágtam neki az útnak is – tette hozzá.