Novotny Zoltán: Ha nyűg lesz a munka, azonnal leteszem a mikrofont - interjú

A sportriporter sportolt egyáltalán?

Természetesen, mint általában a fiúk, a focival kezdtem, de tizenhét évesen elcsábultam a kosárlabda felé. Sosem voltam langaléta, viszont barátságban voltam a labdával. Még az NB I-ben is szerepeltem a HSC csapatával, de amikor az edzőm kész tények elé állított: edzések, meccsek vagy nősülés és rádiózás, akkor az utóbbiak mellett döntöttem. Igaz, később a Sajtó SK csapatát erősítettem.

Sportolói múltja segített valamit a szakmájában?

Vallom, hogy jó és hiteles sportriporter csak úgy lehet valaki, ha a sportot belülről is ismeri. Úgy szoktam mondani, akit zavar az öltözőszag, nézzen más foglalatosság után!

Mikor hallott először tudósítást a rádióban?

A szüleim 1940-ben vásároltak  egy világvevő rádiót. Természetesen állandóan be volt kapcsolva, és apám – később már én is – a legendás szpíker, Pluhár István közvetítéseit hallgatta. Mondhatom, Pluhár fertőzött meg, gyerekként utánoztam is, és többször kijelentettem, nagykoromban rádiós akarok lenni. Persze nem vettek komolyan, de mivel makacs ember vagyok, 1962-ben jelentkeztem a rádióba.

A sportosztályhoz?

Az úgy történt, hogy egy főember leült velem beszélgetni. Amikor elmondtam, hogy bölcsész vagyok, és mellesleg szeretem a sportot, kijelentette, irány Szepesi György, aki a sportosztály vezetője volt akkor. Következtek a próba­riportok és az adásba be nem került közvetítések, aztán 1963. július 17-én Szepesi felvett, munkatárs lettem a Magyar Rádióban.

Ötvenöt éve áll a pálya szélén, ül a csarnokokban, közvetít, tudósít. Nem unja, nem fáradt?

Még bírom a gyűrődést, mert a munkám a szenvedélyem. Ha majd úgy érzem, nyűg az utazás, és inkább otthon tölteném az estéket, a hétvégéket, leteszem a mikrofont.

Valamennyi olimpiáról tudósított 1968-tól 2016-ig, a téli olimpiák viszont kimaradtak az életéből.

A Magyar Rádió hamarabb volt jelen téli játékokon, mint nyárin, de a közvetítések megszakadtak: a cég nem vállalta a költségeket. Még Szepesi sem tudta elérni, hogy 1964-ben kiutazhasson Innsbruckba.

Köztudott, hogy vallásos ember.

Sosem kérkedtem a hitemmel. Jézus úgy mondta: „te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba!”.

Az olimpián is jelen van a vallás?

Az ókorban a vallásgyakorlást az olimpiai faluban mindig biztosítani kellett. Az újkori olimpiák történetéből emlékezetes például a két brit futó, a zsidó származású Harold Abrahams és Eric Liddell skót református lelkész esete, Liddell a hite miatt nem vállalta, hogy vasárnap versenyezzen, így a száz métert a riválisa nyerte meg.

Rióban is segíthetett a Krisztus-szobor a versenyzőknek?

Amikor a Szabó–Kozák kajakpáros egy hajszállal nyert, én úgy éreztem, kicsit a Megváltó is segített a lányoknak.