Imre bácsi: elhagyták a feleségem urnáját

Egyik kezével a járókeretébe kapaszkodik, a másikkal egy megsárgult fényképet szorongat Imre bácsi. A idős férfi nézi a fotót, könnyei a képre hullanak. A régi felvételen Eszti néni mosolyog, aki 70 év után, idén májusban örökre elengedte Imre bácsi kezét.

– Gyerekkorunkban ismerkedtünk meg, azóta nem létezett más egyikünk számára sem. Láttam őt lánynak, asszonynak, nagymamának, majd a kórházi ágyon fekve egy magatehetetlen gyereknek, akit úgy itattam cumisüvegből. Az utóbbi tíz évünk maga volt a pokol. Esztikémnek levágták a lábát, én ápoltam itthon. Pelenkáztam, etettem, megcsináltam mindent – idézi vissza életük utolsó éveit Imre bácsi.

Eszti néni rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Közben Imre bácsi szíve is egyre gyengébb lett, ezért ő is kórházba került.

– Minden nap át­mentem Esztihez a másik osztályra, ahol feküdt, amit bírtam, megcsináltam körülötte. Felfekvései lettek, remegett a láztól, a szája kicserepesedett. Szörnyű látvány volt. Május 11-én örökre elaludt. Sajnos nekem nincs pénzem a hamvasztásra és a temetésre. A nyugdíjam 53 ezer forint, ebből 35 ezer a rezsi. A fiunk és az unokánk temetésére is hitelt vettünk fel, még mindig fizetem a részleteket – temeti arcát a kezébe a 77 éves férfi.

Az özvegy írt az illetékes önkormányzatnak, hogy anyagi helyzetére tekintettel köztemetést szeretne. A polgármester jóváhagyta a kérést, és elrendelte a temetést.

– Több mint egy hónapja nem kapom meg Esztike urnáját a hamvaival. Így a temetés is húzódik. Ebbe én beleőrülök. Annyira méltatlan befejezése ez a mi tündérmesénknek – sírja el magát Imre bácsi.

A Bors megkereste a III. kerületi önkormányzatot, ahol közölték, hogy a konkrét ügyről nem adhatnak tájékoztatást, de általánosságban az a szabály: a polgármesteri hivatal határozata után azonnal átadják az ügyet egy kft.-nek, ők intézik a hamvasztást és a temetést.

A kft. állítja: ilyen nevű elhunyt nem szerepel az adatbázisukban.

Jegyzetünk itt.