Szörnyű: versenyt fut az idővel a haldokló Zsolt

György Zsoltnak pár hónapja lehet hátra. Mint azt a Bors megírta, a 38 éves férfi mesotheliomában, vagy­is a mellhártya rosszindulatú daganatában szenved. Ezt a betegséget az erősen mérgező azbeszt okozta. Zsolt a zagyvaszántói cementgyártól harminc méterre lakott, ahol a cement előállításához használták az azbesztet.

Most a családjával nyolcszáz méterre él az üzemtől. S bár a gyárat bezárták és lebontották, a mérgező törmelék még mindig ott hever. Kártérítési pert indított, mivel azt állítja: halálos betegségét a magyar állam hanyagsága okozta. Több barátja is hasonlóan járt el, akik megbetegedtek. Legtöbbjük azóta meghalt.

Utoljára egy hónapja találkoztunk a bíróságon, amiről kiderült, hogy nem is illetékes. Azóta történt
valami?

Semmi. Még egy levelet sem kaptunk. Az ügyvédem ugyan próbálja sürgetni a hivatalokat, de sokat nem ért el vele.

Mit remél a pertől?

Természetesen kártérítést. Rajtam már a pénz sem segít, de a családom még itt van. Szeretném, ha elköltözhetnének innen egy olyan helyre, ahol nincsenek hasonló veszélynek kitéve.

Saját erőből erre nem lennének képesek?

Sajnos nem. Én alkalmatlan vagyok bármilyen munkára. A feleségem  főállásban dolgozik, mellette pedig alkalmi munkákat vállal, hogy megteremtse a minden-napi betevőnket és
a gyógyszerekre a pénzt.

Hatéves kisfia, Ricsi, SMA–2-es típusú izomsorvadásban szenved. Becslések szerint 14 éves korára a légzést segítő izmai is elsorvadnak. Ő felfogja, hogy milyen nehéz helyzetben  vannak?

Isten elvett tőle, de adott is neki valamit: rendkívül értelmes gyermek. Sajnos pontosan tudja, hogy mi vár rám, és azzal is egyre jobban tisztában van, hogy – finoman fogalmazva – az ő jövője sem biztos. Most ünnepeltük a születésnapját.

Önnek semmi esélye nincsen a gyógyulásra?

A remény hal meg utoljára, de tudja, nehéz úgy reménykedni, hogy közben megszüntethetetlen fájdalmaim vannak. Most már tablettás formában szedem a morfiumot, de egyre kevésbé hat. Levegőt nagyon nehezen kapok. Ha fekszem, egyáltalán nem tudok lélegezni.

Akkor hogyan alszik?

Igazából sehogy. Ülök a fotelban egy takaró alatt, és néha elszenderedem, de aztán tíz perc után felébreszt a fájdalom. A földön sikerül még néha aludni egy kicsit, akkor úgy fekszem, mint egy macska, de ez sem tart sokáig.

Szokott még álmodni?

Nagyon-nagyon ritkán.

Olyankor mit lát?

Azt, hogy a fiam a saját lábain szalad felém.

Az orvosok mit mondtak, mennyi ideje van hátra?

6-12 hónap. De már azt is csodának nevezték, hogy eddig életben maradtam. Erős a szívem.