Férfi biztosan nem akad, aki illendő módon tegeződést kezdeményezhetne Gallai Rezsővel, hiszen minden magyar férfinál idősebb. A győri otthonban, ahol lakik, barátai, tisztelői és volt kollégái köszöntik jövő kedden, száztizedik születésnapján.
Rezső bácsi tanúja volt az egész XX. századnak. 1904-ben született, lelencgyerekként vették magukhoz nevelőszülei, de hamar fel kellett nőnie. Nevelőanyja ridegen bánt vele, nevelőapja a frontra került az első világháborúban. – Tizenkettőben már olvastam az újságot. Ott láttam a címet: „Kitört a háború a Balkánon”. Ezt szoktam mesélni arról, hogy milyen öreg vagyok. Nézzenek meg jól, nincs még egy ilyen vén szivar, igaz? – kérdezi Rezső bácsi kajánul.
Az állam 12 éves korukig fizetett a lelencek után, így ettől a kortól a kis Rezső gondoskodott magáról, méghozzá 106 éves koráig, mivel második felesége halála után 2010-ig egyedül élt. Az első feleségét 1928-ban vette el, s mindkét asszonyával 32-32 évet élt együtt Győrben, ahová 1926-ban – a pengő bevezetésének évében – költözött. Négy éve került be az idősotthonba, ahol nagy népszerűségnek örvend.
Századik születésnapjára diktafont kért, hogy rámondhassa a gondolatait, s esténként nagyítóval olvasott. Sajnos a látása és a hallása idén sokat romlott. Ennek ellenére eljár sétálni, és tavaly márciusban segített hóembert építeni az udvaron.
Fogadkozik: ha lesz hó, idén is mindenképpen megteszi. – Én már csak a számítástechnikával nem barátkoztam meg. Amikor tizedes rajparancsnok voltam a háborúban, húsz-huszonkét emberem volt. Én osztottam ki a zsoldot, a cigarettát. Szépen néztünk volna ki, ha számítógépen növök fel! Azt nem vihettem volna magammal a frontra – mosolyog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.