"Megölte feleségét, széttépte a kutya, megverte barátnőjét..." - dőlnek ránk a hasonló hírek, de van, hogy még a tévét sem kell bekapcsolni ahhoz, hogy egy nagy verekedést vagy valamilyen szörnyűséget lássunk. Az emberek egy része ilyenkor megáll nézelődni és borzongani egy kicsit, rosszabb esetben már fel sem kapja a fejét, de olyanok is vannak, akik már egy hangosabb szótól is sírógörcsöt kapnak. Az emberi lélek egy különleges a műszer, mindenkinél másként működik. De mikor dől el, hogy kinek mennyit bír majd el a lelke?
Horrorfilmmel nem lehet edzeni a tűrőképességet
- Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy túlságosan bátortalanok és az átlaghoz képest kevesebbet viselnek el, megedzhetik a lelküket. Ezt azonban nem a horrorfilmek, krimik vagy pszicho-thriller filmek rendszeres nézésével érhetik el. Ezek az alkotások csak arra jók, hogy gondolatban kiéljük az agressziónkat, az élet nehézségeire nem készítenek fel, ezek csak félelmet keltenek - mondta Csehák Hajnalka. - A krimikből és egyéb ijesztgetős filmekből legfeljebb csak annyi pozitív dolgot tanulhatunk, hogy jobban odafigyelünk a környezetünkre, a sötét utcán pedig szinte kiélesedik a látásunk az elővigyázatosság miatt, a szervezet a legapróbb jelre kiadja a risztást.
- A lélek tűrőképességét csak két dolog tudja megerősíteni: a trauma és a minimum 150 órás önismereti tréning - tette hozzá a szakember. - Azok az emberek, akik átélnek egy kisebb-nagyobb traumát, később már másként állnak egyéb kellemetlen dolgokhoz is. Például, ha egy félénk anyukának, aki alig mer megszólalni még a közértben is, egyszer meg kell védenie a gyerekét - akár a játszótéri csetepatéban is -, biztosan feltámad az anyatigris és a későbbiekben már jobban kiáll magáért is és jobban tűri majd a stresszes helyzeteket is. Azok pedig akik igazán nyuszikának érzik magukat, részt vehetnek olyan - hazánkban is elérhető - speciális önismereti tréningeken, ahol a személyiséget fejlesztik.
András:
- Én még a presszóban is odébbállok, ha látom, hogy valakik összevitatkoznak vagy elkezdenek veszekedni, nem szívesen avatkozom bele ilyesmibe, jobb a békesség, én a nyugalmat szeretem - mondta András.
Viktor:
- Semmilyen erőszakot bemutató film és műsor nem vonz, még az ilyen témájú igaz történetekről szóló dokumentumfilmeket sem nézem meg. Engem bár nem rémiszt meg, de nem is érdekel az ilyesmi - árulta el Viktor.
Eszter:
- Úgy gondolom, hogy minél több szörnyűséget lát az ember az életben, annál kevésbé érintik már meg ezek - mondja Eszter. - Sajnos már a médiából ömlő erőszakáradatra is egyre immunisabbá válik mindenki. Ma már egy bankrablás vagy tömegverekedés hallatán fel sem kapja a fejét az ember, és ez nem biztos, hogy jól van így.
- Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy túlságosan bátortalanok és az átlaghoz képest kevesebbet viselnek el, megedzhetik a lelküket. Ezt azonban nem a horrorfilmek, krimik vagy pszicho-thriller filmek rendszeres nézésével érhetik el. Ezek az alkotások csak arra jók, hogy gondolatban kiéljük az agressziónkat, az élet nehézségeire nem készítenek fel, ezek csak félelmet keltenek - mondta Csehák Hajnalka. - A krimikből és egyéb ijesztgetős filmekből legfeljebb csak annyi pozitív dolgot tanulhatunk, hogy jobban odafigyelünk a környezetünkre, a sötét utcán pedig szinte kiélesedik a látásunk az elővigyázatosság miatt, a szervezet a legapróbb jelre kiadja a risztást.
- A lélek tűrőképességét csak két dolog tudja megerősíteni: a trauma és a minimum 150 órás önismereti tréning - tette hozzá a szakember. - Azok az emberek, akik átélnek egy kisebb-nagyobb traumát, később már másként állnak egyéb kellemetlen dolgokhoz is. Például, ha egy félénk anyukának, aki alig mer megszólalni még a közértben is, egyszer meg kell védenie a gyerekét - akár a játszótéri csetepatéban is -, biztosan feltámad az anyatigris és a későbbiekben már jobban kiáll magáért is és jobban tűri majd a stresszes helyzeteket is. Azok pedig akik igazán nyuszikának érzik magukat, részt vehetnek olyan - hazánkban is elérhető - speciális önismereti tréningeken, ahol a személyiséget fejlesztik.
András:
- Én még a presszóban is odébbállok, ha látom, hogy valakik összevitatkoznak vagy elkezdenek veszekedni, nem szívesen avatkozom bele ilyesmibe, jobb a békesség, én a nyugalmat szeretem - mondta András.
Viktor:
- Semmilyen erőszakot bemutató film és műsor nem vonz, még az ilyen témájú igaz történetekről szóló dokumentumfilmeket sem nézem meg. Engem bár nem rémiszt meg, de nem is érdekel az ilyesmi - árulta el Viktor.
Eszter:
- Úgy gondolom, hogy minél több szörnyűséget lát az ember az életben, annál kevésbé érintik már meg ezek - mondja Eszter. - Sajnos már a médiából ömlő erőszakáradatra is egyre immunisabbá válik mindenki. Ma már egy bankrablás vagy tömegverekedés hallatán fel sem kapja a fejét az ember, és ez nem biztos, hogy jól van így.
Gyerekkorban dől el a stressztűrő képesség
Hagyják sírni a férfiakat!
Dundika: félek egyedül a sötétben
K.E.
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
