Torokszorító érzés a 35 éves, halálra készülő polgárőr YouTube-ra feltöltött búcsúját hallgatni, nézni a kamerába beszélő fiatalember arcát, tudván, hogy már nincs az élők sorában.
Más előjellel, de hasonlóan felkavaró, amikor tömeggyilkosságra készülő emberek internetes bejegyzéseit, filmjeit látjuk, majd a hírekben megelevenednek az általuk „beharangozott” tragédia képei. Az eltervezett borzalom testet ölt, és alattomos méregként milliók agyába fészkeli be magát.
Miképp lehet összehasonlítani gyilkosságot az öngyilkossággal? Mi a közös nevező? Jelen esetben a webes elérés. Amely a felhasználói közönség életkorát, fogyasztási szokásait tekintve maximálisan alkalmas arra, hogy veszélyes divatot teremtsen. Az úgynevezett XD-generáció sosem ismerte az internet nélküli világot. Ők azok a tizenévesek, akik idejük jelentős részét a világhálón szörfözgetve töltik, és korukból fakadó lelki instabilitásuk révén nemcsak az internet biztosította előnyök élvezőivé, ha- nem az onnan érkező hatások áldozataivá is válhatnak. Senki se felejtse: a halál éltetése kultuszt teremt a halálnak! Pedig a fiataloknak itt van dolguk – itt, az Életben.
