Az 5 legmeghatóbb magyar vb-meccs, amit a mai napig megkönnyezünk

A magyar válogatott annak ellenére mély nyomot hagyott a labdarúgó-világbajnokságok történetében, hogy legutóbb 1986-ban szerepelt a viadalon. Összesen kilenc vb-n (1934, 1938, 1954, 1958, 1962, 1966, 1978, 1982, 1986) vett részt, és 1966-ig minden olyan vb-re kijutott, amelyek előtt selejtezőt játszott. Ez a sorozat 1970-ben szakadt meg.

Öt olyan mérkőzés került be a Bors szubjektív összeállításába a magyar válogatott vb-történetéből, amelyek érzelmileg talán a legnagyobb hatást gyakorolták az érintettekre és a szurkolókra, és a mai napig emlegetjük őket. Kimaradt a felsorolásból az 1986-os szovjet-magyar (6-0) meccs, amit szintén a mai napig emlegetünk, de az a kudarc inkább haragot, és mérhetetlen csalódottságot, mintsem könnyeket okozott.

1938. június 19., Olaszország-Magyarország 4-2 (vb-döntő)

Igazából örömünkben és bánatunkban is sírhattunk, hiszen a világ akkori legjobbjától szenvedtünk vereséget, és ezüstéremmel tértünk haza. Tényleg a jobbik csapat győzött, viszont különböző okokból nem a legerősebb magyar tizenegy állt ki a döntőben, tehát benne van a sztoriban egy mi lett volna ha? A hazai fogadtatás is felemás volt: a Keleti pályaudvaron tízezrek várták a magyar csapatot, és bár a játékosokat éltette a tömeg, Dietz Károly szövetségi kapitányt úgy kellett kimenekíteni, nehogy neki támadjanak. 

1954. július 4., Magyarország-NSZK 2-3 (vb-döntő)

Az Aranycsapat berni veresége a magyar futball legnagyobb tragédiája. Hiába vezettünk 9 perc után 2-0-ra, az NSZK fordítani tudott, és legyőzte a toronymagas favorit magyar együttest, amely két héttel korábban 8-3-ra verte ugyanezt a német csapatot a vb-csoportmeccsek során. Akkoriban nem mindenki könnyezte meg itthon a kudarcot, spontán tüntetések robbantak ki országszerte, feldühödött tömeg várta a Keletinél a hazatérő csapatot. Pedig "mindössze" annyi történt, hogy a világbajnokság legnagyobb esélyese ezüstéremmel jött haza. Ma már inkább könnyes szemmel emlegetjük az Aranycsapat vereségét...  

1966. július 15., Magyarország-Brazília 3-1 (vb-csoportmeccs)

Minden idők egyik legragyogóbb magyar vb-diadala, és talán az 1966-os világbajnokság legjobb meccse. Bene Ferenc és Farkas János olyan gólokat szerzett, hogy azokat ma napokig dicsőítenék, ha Messi és Ronaldo rúgja. Bene öt brazilt cselezett ki, Farkas pedig kapásból lőtt a brazil kapuba. A győzelem után akkora buli kerekedett a liverpooli Goodison Park magyar öltözőjében, hogy volt olyan magyar játékos, aki szerint John Lennon, a Beatles énekese is velük ünnepelt. Kétség kívül, sokan gratuláltak a magyar csapatnak a szenzációs sikerhez, hiszen a vb-címvédő brazilokat verték el, akiknek ez a találkozó jelentette az első vb-vereségüket 1954 óta. Örömkönnyek, nem vitás!

1978. június 2., Argentína-Magyarország 2-1 (vb-csoportmeccs)

Sosem szerencsés a házigazda ellen kezdeni a világbajnokságon, és a magyar csapat ezt 1978-ban a saját bőrén tapasztalta. Hiába vezetettünk Csapó Károly korai góljával 1-0-ra, a portugál Garrido játékvezetővel támogatott argentinok fordítani tudtak és 2-1-re nyertek. Az argentinok szanaszét rugdalták Nyilasit és Törőcsiket, ám a szabálytalanságokat a bíró nem torolta meg, nagyvonalúan elnézte. Nem úgy Törőcsik és Nyilasi, akik törlesztettek, vissza rúgtak, Garrido persze őket már kiállította. Szomorú éjszaka volt, éjfélkor kezdődött a meccs, aztán álomba sírtuk magunkat.

1982. június 15., Magyarország-Salvador 10-1 (vb-csoportmeccs)

A magyar csapat 10 szerzett gólja máig élő vb-rekord: sem korábban, sem azóta nem nem szerzett tíz gólt egy válogatott vb-meccsen. Ráadásul Kiss László is csúcstartó lett, a Vasas játékosa nyolc percen belül mesterhármast szerzett, és ezzel két legyet ütött egy csapásra: cserejátékosként ő szerezte a legtöbb gólt egy meccsen, és övé a legyorsabb triplázás dicsősége is. Amíg mi örömkönnyeket hullattunk, addig Salvadorban nemzeti gyászt okozott a vereség. Nekik Magyarországról azóta is a 10-1-es kudarc jut az eszükbe. Nem pedig Puskás Ferenc.