Sydney van den Bosch a terhességéről: "már füllentettem is néhány szakembernek"

Sydney van den Bosch őszintén mesélt a várandósságáról a hot! magazinnak.

hot!: Egy kismamának mi más lehetne az első kérdés, amit feltehetünk: hogy érzed magad, és hogyan telnek a napjaid?

Sydney van den Bosch: Most már nagyon jól vagyok, jó érzés egy picit lelassulni. Nem titok, hogy az első trimesztert gyakorlatilag A Nagy Duett színpadán töltöttem – bármennyire élveztem a műsort, nagy kihívás volt a rosszullétek mellett helytállni. Nem egészen így képzeltem el a várandósság első pár hónapját… Viszont közben nagyon jókor jött ez az egész, mert teljesen át tudtam helyezni a fókuszt, ami segített abban, hogy ne görcsöljek rá a produkciókra és a gyermekvállalás kérdésére sem. Nagyon vártuk a férjemmel, hogy szülői örömök elé nézhessünk, de nem adták olyan könnyen. Már tavaly karácsonykor reménykedtem benne, hogy becsönget hozzánk a gólya, de ez elmaradt. Ezért döntöttem úgy, hogy egyelőre nem intek búcsút a televíziós munkáimnak sem; belevágtam A Nagy Duett 2025-be, és szinte ezzel párhuzamban érkezett a gólyahír.

hot!: Most pedig már a második trimeszterben vagy. Ezt hogyan éled meg?

Sydney van den Bosch: Sokkal jobban!

 Szeretném, hogy legyen idő arra, hogy fejben is felkészüljek a szülésre és a kislányom érkezésére, könyveket olvassak, beszélgessek, aludjak. Ezt próbálom mantrázni magamban.

Sydney van den Boschék házának még mindig csak a falai állnak

hot!: Hogy áll most az építkezés? Mennyire vesztek részt ebben a férjeddel?

Sydney van den Bosch: Teljes mértékben a részesei vagyunk. Szerintem, ha nem lennénk jelen, akkor kevésbé tudnánk tartani a kitűzött határidőket. Ősszel megérkezik a kislányunk is, úgyhogy nincs idő a halogatásra. Őszintén szólva már füllentettem is néhány szakembernek, hogy korábban érkezik a baba – csak hogy biztosan időben elkészüljön minden. (Nevet.) Azt hittem, hogy ez csak egy egyszerű felújítás lesz. Amikor tavaly ősszel – pont az esküvőnk környékén – megvettük a házat, még abban bíztunk, hogy a karácsonyt már ott ünnepelhetjük. Ehhez képest most nyár van, és még mindig csak a falak állnak! Mindent lebontottunk – a lépcsőt, a nyílászárókat –, szigeteljük a tetőt, felszedtük az összes burkolatot. Olyan volt, mintha a nulláról indultunk volna újra.

hot!: Az nem semmi! És mi volt az oka annak, hogy mindent lebontottatok?

Sydney van den Bosch: Amikor elkezdtük a szokásos feltárásokat, kiderült, hogy alapjaiban egy jól megépített házról van szó, viszont sorra jöttek elő újabb hibák, ahogy komolyabban belefogtunk a munkálatokba. Mivel hosszú távra tervezünk, nem akarunk azon gondolkodni pár év múlva, hogy mikor kell újra nekiállni. Úgy vagyunk vele, hogy most csináljunk meg mindent egyszerre. Elképesztően pozitív és lelkes vagyok, de mostanában kezdem érezni, hogy ezt a lelkesedést talán ideje lenne egy kicsit áthelyezni a realitás talajára, a saját érdekünkben. Általában bírom a strapát, mindig jó fej vagyok, mosolygok – ezt szokták meg tőlem az emberek. Mostanra viszont eljutottam oda, hogy kénytelen vagyok szigorúbban kezelni a szakembereket is. Még a férjemnél is szigorúbb lettem!

hot!: Ugyanez lesz a felállás a gyerekneveléssel kapcsolatban is? Te leszel a szigorúbb?

Sydney van den Bosch: Szerintem ott pont fordítva lesz! Én az építkezésnél vagyok szigorúbb, Beni meg majd a gyereknevelésnél. Szerencsére nagyon jól kiegészítjük egymást, és támogatjuk a másikat. Jelen helyzetben pedig mindketten tudjuk, hogy mennyi feszültséggel jár egy ekkora projekt. Sokszor nem egyszerű, de azt megbeszéltük, hogy amikor leülünk ebédelni vagy vacsorázni, nem beszélünk a házról. Ez sokat segít. Próbálom úgy felfogni az egészet, mint egy nyolcórás munkaidőt: addig lehet pörgetni ezt a témát, de utána le kell tenni. Mi a legtöbb dologban egyetértünk, de azért az frusztráló, hogy – sokszor rajtunk kívül álló okok miatt – ilyen sokat kell várnunk arra, hogy végre beköltözzünk. Amikor karácsonyra nem készültünk el, úgy voltunk vele, hogy nem baj, tavasszal már tarthatunk kerti partit, majd arra gondoltunk, hogy majd nyáron oda szervezzük a babaváró bulit. Most abban reménykedünk, hogy a kórházból egyenesen oda vihetjük haza a kislányunkat.

hot!: És erre szerinted mennyi az esély?

Sydney van den Bosch: Ha nem tűnnek el a mesterek, akkor megvan az esélye. (Nevet.)

Sydney van den Bosch terhessége teljesen harmonikus

hot!: A sok teendő mellett hogyan készültök a szülőségre?

Sydney van den Bosch: A nagymamám és az anyukám nagyon közel állnak hozzám, és számomra megnyugtató, hogy ha bármilyen kérdésem lenne, tudom, hogy bármikor fordulhatok hozzájuk. Nagyon fontosnak tartom az edukációt a babaneveléssel kapcsolatban, így szakirodalmat is olvasok, igyekszem már most tájékozódni, de elsősorban anyukámat hívom fel tanácsért.

hot!: Tartasz a szüléstől?

Sydney van den Bosch: Az elmúlt öt évben öt különböző műtéten estem át. Nagyon sok mindenen keresztülmentem már. Persze ez most egy egészen más helyzet, hiszen ennek a végén egy öröm, egy felfoghatatlan boldogság vár. Az eddigi kórházi élményeim közül soknak nem lett jó vége, ezért azt gondolom, hogy ez most az eddigi legszebb és legpozitívabb lesz. Most úgy érzem, hogy egyáltalán nem tartok a szüléstől! 

Sydney van den Bosch: Szeretném megélni az anyaság minden pillanatát

hot!: Mik a tervek a baba megszületése után?

Sydney van den Bosch: Nagyon szeretnék dolgozni; nincs bennem olyan gondolat, hogy otthon maradok, és anyuka üzemmódban csak főzök, mosogatok, takarítok. Nem ilyen típusú ember vagyok. Imádom a szabadságomat! Persze tudom, hogy ez hamarosan megváltozik, és más lesz a prioritás. Szerencsére rengeteg segítségem lesz, és ezzel szeretnék is majd élni. Szerencsére édesanyám és a nagyszüleim is fiatalok még, és alig várják, hogy kivegyék a részüket az unokázásból. Szerintem a jövő év elejétől már fokozatosan visszatérek a munkámhoz is.

hot!: Ez bátor kijelentés!

Sydney van den Bosch: Igen, persze természetesen szeretném megélni az anyaság minden pillanatát, ez egyértelmű. De ahhoz, hogy mentálisan is rendben legyek, nagyon fontos, hogy mozgásban maradjak, és hogy legyen egyéni célja is a mindennapjaimnak, hogy alkothassak valami maradandót. Szeretem az életemet, a munkámat; ezt a szülői teendőkkel is szeretném összeegyeztetni és a kislányommal közösen is megélni, anélkül, hogy hiányt szenvedne bármiben.