Vizes haj, Bambi, nyári nosztalgia - így strandoltunk régen - galéria

Volt idő, amikor a nyár nem jelentett mást, mint egy lepedőt a fűben, damilos fürdőruhát, citromos teát termoszból és fokhagymás lángost zsírpapírból. Nem kellett vízparti luxus vagy mesterséges hullámmedence, elég volt a Balaton, a helyi strand, egy zöld műanyag kempingszék, és a strandlabda.  Aki ott volt, tudja, a retró strandéletnek van egy sajátos, utánozhatatlan hangulata.

Retró strand

A hetvenes–nyolcvanas években a strandolás igazi közösségi esemény volt. A család reggel összecsomagolt, a fürdőruha már útközben rajtunk volt, a gyerekek csöpögő fagylalttal futkostak, a szülők napernyő alatt olvastak. A pokrócos helyfoglalás már kora reggel eldőlt, és ha valaki későn jött, bizony csak a betonon jutott neki napozóhely.

A strandokon nem volt bluetooth-hangfal, de volt zsebrádió, amiből szólt a Kívánságműsor. A vízbe bejutni rituálé volt, előbb láblógatás, aztán nyakig guggolás, végül a merülés. Az úszógumik piros-fehérek voltak, és a fröccsenés elkerülhetetlen volt!

A strandkaja a rántott hús két szelet kenyér között, főtt tojás, paprika és paradicsom vagy a megszokott lángos. Háromgombócos fagyi tölcsérből, vagy egy Bambi üdítő az automatából. 

A gyerekeknek a strand maga volt a szabadság, imádták a vízi csatákat, homokvárat építettek, gumilabdákat dobáltak, mindezt a „ne menj mélyre!” kiáltások közepette. A felnőttek közben kártyáztak, napoztak, vagy épp egy regényt olvastak, miközben bokáig álltak a vízben.

A hangulat semmi máshoz nem hasonlítható, a sós kukorica illata keveredett a naptejé és a friss vizes törülközők emlékével, és a háttérben állandóan hallatszott a gyerekzsivaj.

Kattints a galériára, és utazz vissza velünk abba az időbe, amikor nem kellett okos eszköz a boldogsághoz, elég volt egy matrac, egy fröccs és a nyár!

Tóth Gabiék nyáron is tábort tartanak, az alábbi videóban megleshetitek!