Szandi: A vírus lecke az emberiségnek - interjú

Érdekes felvetése volt a napokban a járvánnyal kapcsolatban: úgy véli, a koronavírus-járványt okításul „kapta” az emberiség.

Igen, úgy gondolom, ez a vírus nem a véletlen műve, pont a húsvét előtti nagyböjt idején. Ez egy lecke az emberiségnek az élettől, Istentől. Persze elfogadom, ha másoknak más a véleménye, nem kell mindenkinek egyformán gondolkodnia, de én úgy érzem, ebből tanulnunk és fejlődnünk kell.

És a lecke miről szól?

Például arról is, hogy tanuljunk meg odafigyelni idős embertársainkra. Sajnos egyre erősödik a nyomás az idősökön, hogy a világ csak a fiataloké, 50–60 év fölött „lehúzhatják a rolót”. Pedig biztos sok élettapasztalattal bírnak, amire érdemes figyelni, és a „régi világból” igenis sok dolgot lehetne átemelni a mai modern pörgésbe.

Jó lenne, ha a fiatalok megtanulnák idős embertársaikat tisztelni. Ebben a rettenetesen nehéz időszakban türelmet és fegyelmet is tanulhatunk tőlük, és kicsit talán jobban fogunk ezután egymásra figyelni, mert a bajunk most közös, és az mindig összehozza az embereket. Együtt küzdünk és együtt fogunk kimászni ebből az egészből, remélem, bölcsebben és lelkileg is újjászületve.

Mit gondol, közszereplőként hogy tud a legjobban segíteni?

Először is úgy, hogy nem terhelem az embereket a helyzet adta saját problémáimmal és nem keltek pánikot. Ha felmerül valami gond, azt a családdal mi átbeszéljük, megoldjuk. Ismert emberként ugyanis óriási felelősséget érzek az iránt, hogy mit közvetítek a világ felé. Nincs helye negatív energiáknak, panaszkodásnak, szerintem a legjobb, ha a megnyilvánulásaimmal pozitív energiákat, optimista érzéseket indíthatok el.

Másodsorban?

Szerencsések vagyunk a férjemmel, mert van itthon egy stúdiónk, ahol alapvetően is sok időt töltünk és alkotunk, de a napokban most még többet időzünk ott. Hiszem, hogy a zene gyógyír minden ember számára, és továbbra is a dalokban rejlő erőt szeretném átadni nekik. Tudom, hogy sokak kerültek lehetetlen helyzetbe, de hiszem, hogy minden rendben lesz, én is próbálok optimista maradni. 

Az egészen közeljövőt is ennyire pozitívan látja?

Úgy érzem, ha fegyelmezettek vagyunk és szabálykövetőek, hamarosan túlleszünk ezen, és újra beindul az élet. Az élet, amelyben soha nem látott szükség lesz az embe­reknek a szórakozásra, és minden szép lassan visszaáll a régi kerékvágásba.