Bangó Margit: A színpadon fogok meghalni

Na, mondjad drágám, mire vagy kíváncsi? – csendül a telefonban a jól ismert karcos, búgó hang. Bangó Margit kifejezetten jó riportalany, kimerítően beszél bármilyen témáról, viszont csak akkor ilyen készséges, amikor épp ráér. Ha dolga van, gyorsan lerázza az embert, de a kosarat is olyan kedvesen és udvariasan adja, hogy megsértődni sem lehet rá. Így jártunk pár napja…

A magyar nóta királynője most viszont pont ráér. Január eleje van, vége a decem­beri koncertrengetegnek, és kivételesen főzni sem kell arra a több tucat emberre, akikre szokott. Ám ahelyett, hogy elégedett lenne, a karácsonyi főzésről is csak az jut eszébe, amit nem csinált meg. 

– Gesztesi Karcsi barátom valahogy kimaradt idén. Szégyenlem, de elfelejtettem szólni neki, hogy készült töltött káposzta – mondja, majd így folytatja: 

– Na, majd a jövő héten csinálok neki. A karácsony egyébként még nekem is kihívás, most például 300 darab töltött káposztát gyúrtam meg, volt halászlé, tyúkleves, minden… Nem, mintha hétköznapokon nem főznék sokat. A Drága családom forgatásai alatt is – ha éppen itt nálam vesznek fel jelenetet – dínom-dánom van, az egész stábnak főzök. Hát nem maradhat éhen senki, egyenek csak annyit, amennyi jólesik. 

Bangó Margit – talán mondani sem kell – a színpadon is pont ilyen maximalista. Egy koncert számára nemcsak kötelezően letolandó hakni, hanem a legmagasabb színvonalon előadott műsor. 

– Hiszem, hogy egy előadóművésznek kötelező mindig a lehető legjobbat kihoznia magából. Alázattal, tisztelettel kell a közönség elé állni, és mindent, de tényleg mindent beleadni egy dalba. Maximalista őrült vagyok, aki ott fog egyszer a színpadon meghalni, hiszen a szívemet a véremet odaadom – mondja csillogó szemmel. – Az igazság az, hogy csak így éri meg csinálni. Szerénytelenség nélkül mondhatom, rengetegen szeretnek, nincs ellenségem, nincs irigyem. Hogy miért? Mert egyszerűség van bennem és alázat. Nem játszom meg magam az utcán, a boltban is bárkivel beszélgetésbe elegyedek, nincs olyan, hogy ne lehetne megszólítani. Egyszerű ember vagyok, egy kicsivel több tehetséggel megáldva, mint az átlag. 

Az a kicsivel több tehetség eddig egy töretlen, ötvenéves sikeres pályafutást, több tízezer koncertet, Kossuth-díjat, érdemkeresztet, lovagkeresztet, Fonogram-díjat, és még megszámlálhatatlan kitüntetést hozott. Arra, hogy mennyire szeretik és tisztelik, a legjobb példa, hogy hamarosan Bangó Margit-múzeum nyílik a művésznő szülővárosában, Vásáros­naményban, abban a házban, ahol felcseperedett. 

– Megtisztelő, hogy még életemben múzeumot nyitnak, fel sem foghatom, milyen nagy dolog ez. Minden részletet még nem tudok, de úgy sejtem, a tavasszal esedékes születésnapom (április 4. – a szek.) körül nyílik majd, amit egy nagy koncerttel szeretnék megünnepelni. Persze addig még le kellene küldeni az ereklyéket is, amit ígértem, és amire még nem volt időm – teszi hozzá nevetve, majd így búcsúzik: – Tudod, kedvesem, ha valaki a tehetsége mellett is megmarad embernek, az egyszer biztosan megtérül. 

És ebben nagyon igaza van.