Megrázó vallomást tett halála előtt Balázs Fecó

Ezek a gyász napjai – üzente Várkonyi Attilán keresztül Balázs Fecó családja, akik továbbra sem szeretnének nyilatkozni.

A csütörtök éjjel elhunyt 69 éves művész felesége, Imola és fia, Ferenc bezárkóztak, s csak a hozzájuk legközelebb állókkal kommunikálnak. S megígérték, ha már tudnak valami konkrétat a búcsúról, értesítik a rajongókat, de most nyugalmat szeretnének.

Fájdalmuk, mély gyászuk teljesen érthető, hiszen a Balázs család mindig is összetartó, szerető közeg volt. Vesztesé­gük óriási.

A koronavírusban meghalt művész rajongott 21 évvel fiatalabb párjáért, s egyetemista fiáért. A lapunkban található Advent mellékletében a Bors utolsó interjúja készült a művésszel, aki fiáról így nyilatkozott:

– Én mindig igyekeztem a fiamnak tisztességet, jóságot tanítani, megtanítani bölcsen gondolkodni, bátor és jószívű embert formálni, akinek ne a pénz jelentse „a valamit”, sokkal inkább az érzések, a tettek, az élet szépségei – mondta, s belegondolni is fájdalmas, hogy ezek a három hete még a jelennek szóló szavak mennyire felértékelődtek. De Fecó még ennél is szebb szavakat használt, amikor a Bors új­ságírója azt kérdezte, hogy krónikus betegként mennyire tart a járványhelyzettől. 

Hiszek a sorsszerűségben, és nem félek semmitől. Mitől is kéne? Minden úgy van, ahogy lennie kell – mondta akkor, majd néhány nap múlva jelentkeztek nála a koronavírus tünetei. Egy szombati napon a saját lábán ment a kórházba, ahol másnap lélegeztetőgépre került. Tizenkét napon át küzdött az életéért, míg százezrek imádkoztak érte. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadó halála az egész országot megrázta. Hi­vatalos rajongói oldalára mind a mai napig érkeznek a részvétüzenetek. 

„Köszönjük a felejthetetlen, gyönyörű dalokat, és köszönjük, hogy voltál nekünk! Szívünkben örökké élni fogsz! Nyugodj békében, drága Fecó!”, „Annyira hinni akartam abban, hogy meggyógyulhat Fecó, sajnos nem adatott ez meg! Vele is szegényebb lett a világ, egy legenda távozott el közülünk, de dalaiban hangjával a szívünkben él tovább.”