Trill Zsolt felesége autóstoppal ment szülni

Trill Zsolt őszintén mesélt kalandos életéről a hot! magazinnak.

hot!: Már az Árpád-korban is létezett a szülőfaluja, Sárosoroszi. Milyen volt ott az élet?

Trill Zsolt: A földből, a mezőgazdaságból éltek, akik ott laktak. Amikor gyerek voltam, már több lábon állt ez az ezerfős falu. Volt egy pici konzervgyár és egy nagyon gazdag kolhoz. Édesanyám ott dolgozott, később a remek humorú szobafestő édesapám is oda került. „Napfényes Kárpátalja” – így hívták a vidéket, és szívesen jöttek oda nyaralni az emberek. Csodálkozva nézték, hogy a banánon és a narancson kívül minden gyümölcs megterem. Közel volt a határ: a magyar rádiót, televíziót hallgattuk-néztük. Keresztanyámék évente többször jöttek Pestről, ajándékoztuk egymást oda-vissza. Felhőtlen, boldog volt a gyerekkorunk a húgommal együtt.

hot!: Ebbe a boldogságba a kultúra is beletartozott?

Trill Zsolt: Iszonyatos mennyiségű magyar tévéfilm készült, azt mi mind láttuk. Szerves része volt az életünknek, hogy amatőr színjátszó csoportok működtek nálunk. Ott láttam életem legjobb előadását A fösvényből. A Szovjetunió megszűnésével kezdett szétesni minden. Kivágták a szőlőket, nem volt áru a Gasztronom nevű boltokban, az emberek maguk tartottak tyúkokat, volt a faluban 3-400 fejőstehén. De még mindig egyik falu szebb volt, mint a másik: virág a házak előtt, gyümölcsfák... Nagy-nagy szeretettel gondolok vissza ezekre az időkre, áldom a Jóistent, hogy ott nőttem fel.

„Édesanyám állatorvosnak szánt”

hot!: A szülei szorgalmazták, hogy továbbtanuljanak a gyerekeik?

Trill Zsolt: Minden szülő azt akarja, hogy a gyereke többre vigye. A húgom angol-történelem szakos tanár lett. Apám azt akarta, hogy helikopterszerelőnek tanuljak, aztán pilóta legyek. Ahhoz Moszkvába kellett volna menni, és az oroszt sem tudtam valami jól. Édesanyám állatorvosnak szánt – alacsony, vékony gyerek voltam, és iszonyodtam a vértől. Erzsike néni, a tanárnőm azt mondta neki: „Karola drága, menjen a fiad Mu­zsaly­ba középiskolába, majd aztán eldöntitek, mi legyen!” Sokszor szerepeltünk az iskolával. Vidnyánszky Éva néni – Attila édesanyja, a magyartanárnőm – sajnálkozott, hogy nem vagyok már tizedikes, mert akkor indult Kijevben magyar színjátszó osztály. Aztán szerencsémre csak a következő évben indult, és Vidnyánszky Attila rendező szakosként tanított. Profi színházat addig nem láttam. Egy hónapig együtt voltunk a négyszáz jelentkezőből kiválasztott negyvennel.

hot!: Abban az osztályban tanult a későbbi felesége, Szűcs Nelli is?

Trill Zsolt: 17 évesek voltunk. Nelli rám nézett – kicsi voltam, 150 centis, szőke –, és azt mondta: „De szép kisfiú vagy! Milyen szép gyerekeink lehetnének!” Persze zavartan tiltakoztam. Sokáig csak barátok voltunk, később lettünk egy pár. Másodév első félévében, amikor Pestre mentünk, akkorát nőttem, hogy édesanyám nem ismert meg, amikor hazautaztam.

hot!: Hogyan kerültek Pestre a Színművészeti Főiskolára?

Trill Zsolt: Ösztöndíjasként háromszor töltöttünk egy-egy félévet Pesten – azt szerették volna, ha mi leszünk a kárpátaljai magyar színjátszás magja. 18 színész szakos, 2 rendező szakos nagyon sokat tanult Kazimir tanár úrtól és Gáti tanár úrtól is.

Trill Zsolt sok ígéretet kapott

hot!: Milyen reményekkel alapították meg a beregszászi Illyés Gyula Színházat?

Trill Zsolt: Ígéret sok volt, amiből nem lett semmi. Nem volt színházépületünk – pici helyeken, tornatermekben próbáltunk, jártuk a vidéket. Pesten havi 10 ezer forint volt az ösztöndíjunk, Beregszászon 1000 forintnak megfelelő fizetésünk lett volna, de azt sem kaptuk meg. A magyar állam segített, pályázatokon vettünk részt, hogy fennmaradhassunk. És a szülők támogattak: amikor Nellinek születésnapja volt, megjelentek a Zsigulival, fasírttal, töltött káposztával.

hot!: Tulajdonképpen a semmire házasodtak?

Trill Zsolt: Nagyszőlősön 2000. augusztus 25-én adott össze bennünket Tihamér atya. Nelli autóstoppal indult 28-án Nyíregyházára szülni, másnap én is stoppal mentem megnézni a lányomat.

hot!: Helga és a négy évvel fiatalabb Bertalan vonzódik a színházhoz?

Trill Zsolt: A lányunk felvételizett a Színművészetire, de nem került be, Moszkvában kezdte az egyetemet, egy év után visszajött, párhuzamosan tanul az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok intézetében és az SZFE-n. A fiunk sportmenedzser szakra jár Debrecenben.

hot!: Debrecenhez, a színházhoz ön is kötődik.

Trill Zsolt: Előbb az Új Színházban játszottam öt évet, Márta István idejében. Boldogságos idők voltak, végigkacagtam őket. Még Jiři Menzellel is dolgozhattam! Debrecenbe akkor kerültem, amikor Vidnyánszky Attila lett ott a főrendező. De a beregszászi színházzal sem szűnt meg a kapcsolatunk: visszajártam, a feleségem ott játszott.

hot!: Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházába szerződtek mindketten. Időközben megkaptak minden elismerést, idén ön még Kossuth-díjas is lett.

Trill Zsolt: Engem a díjak nem annyira érdekelnek, bár örülök mindegyiknek. Az izgat, hogy ha megszületik az előadás, megtettem-e érte mindent, hogy jó legyen.

 Mi Attilával úgy dolgoztunk, hogy nem csupán egy-egy bemutatóra készültünk, hanem hogy a darabok hosszú évekig fennmaradjanak.

hot!: Jó néhány filmben játszott, a Világszámtól a Töredéken át a Hadikig. De mintha a színház jobban érdekelné, mint a mozi, a sorozatok…

Trill Zsolt: A színházban biztonságban érzem magam. A film gyakran úgy készül, hogy ide kapok, oda kapok. Persze rendezőtől függ. Maár Gyulával jó volt forgatni. Az Aranyéletet Dyga Zsombor kedvéért vállaltam el. Ha pedig egyetemisták hívnak vizsgafilmhez, azt megcsinálom. De sorozatot nem vállalok. Színházba sokat járok, és sajnálom, hogy nincs átjárás a teátrumok között. Kíváncsi vagyok, mit csinál Zsótér, Máté Gábor, mi történik a Katonában. Ahogy a pályámon eddig is, ezután is el tudom képzelni, hogy nem csupán Vid­nyán­szky Attila rendezésében játszom.