Szeretet

Fodor Zsóka: „Én nem magányra születtem!”

Létrehozva: 2024.04.24.

Az évek múlnak, de ő továbbra is aktív; kétlaki életet él, és sokat dolgozik. Fodor Zsóka egyedül is élvezi az életét – csak a saját gyermek hiányát fájlalja mindörökre. Kevés ideje jut kikapcsolódásra, ám akkor kihasználja.

Fodor Zsóka őszintén mesélt a hot! magazinnak az életéről, aktív mindennapjairól, és arról, hogy bár egyedül él, sohasem magányos. 

Fodor Zsóka
Fodor Zsóka nem magányos, egyedül is élvezi az életet - Fotó: Szabolcs László

hot!: A ragyogó formádat elnézve hihetetlen, hogy nemsokára a 82. születésnapodat ünnepled! Nem zavar az idő múlása?

Fodor Zsóka: Kicsit sem! Tegnap Hódmezővásárhelyen játszottam, hajnalban értem Pestre, most itt beszélgetek veled, mégsem vagyok fáradt. Kifejezetten büszke vagyok a koromra! A színház, a film, a tévé, a szinkron számomra kikapcsoló: engem a munka tart fitten.

hot!: Öt éve vonatozol a pesti és a pécsi lakásod között, mégsem bánod ezt a „cigányéletet”.

Fodor Zsóka: Negyvenöt évig volt autóm, ám amikor kiléptem a Barátok közt-ből, végeztem a vezetéssel. A vonaton kialszom magam vagy szerepet tanulok. Tősgyökeres pestiként a karrierem jelentős részét vidéki színházakban töltöttem. 

A főiskola után Kecskemétre, Szegedre, Pécsre, Békéscsabára kerültem – ez tizenhat év volt az életemből. 

Nem véletlenül Pécsen lett másik otthonom: ez a város régóta a szívem csücske, az ottani színházban játszott az első szerelmem, Dávid Kiss Ferenc színész is. 

„Korán megtanultam két lábbal állni a földön”

hot!: Kiskorotokban váltak el a szüleitek; a bátyád anyukáddal maradt, te pedig apáddal.

Fodor Zsóka: Világszép apukám tetszett a nőknek, és ő ezt sajnos ki is használta. Anyu remek háziasszony volt, jó anya és jó feleség, csak nem elégítette ki apám minden „titkos” vágyát... Apám huszonnégy év után szeretett bele a kolléganőjébe, aki miatt elvált. Eleinte albérletről albérletre költöztünk hármasban. A mostohámat utáltam, pedig Borika rendes nő volt: ő tanított meg mosni, vasalni, főzni. 

Szeretetlenül telt a gyerekkorom: sem az apám, sem a felesége soha nem kérdezték meg, hogy vagyok, mi volt az iskolában. Szerettek engem, csak a saját életük került előtérbe. 

Tizennégy voltam, amikor végre lakást kaptak, én meg visszaköltöztem anyuhoz, és rögtön elmentem dolgozni.

hot!: Esti gimnáziumból, de érettségi nélkül vettek fel a Színművészetire. Miért kellett dolgoznod? 

Fodor Zsóka: Mert anyu betegeskedett, az ipari tanulóvá lett bátyám kamaszodott, apám és Bori élték a világukat. Nem bánom, hogy így alakult – legalább korán megtanultam két lábbal állni a földön

Voltam segédmunkás, díjbeszedő, a Corvin áruházban eladó, fodrászatban fejmosó, de mindig tudtam, hogy nem ez lesz az én utam! 

Már hatévesen színész akartam lenni, később sorra nyertem a szavalóversenyeket. Apám beíratott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, talán mert furdalta a lelkiismeret. Imádtam a művészeti tanórákat, ezért sem volt meglepő, amikor bejelentettem anyunak, hogy felvételizem a Színművészetire. 

hot!: Szegeden társulati tag voltál, mégis Pestre jöttél, pedig egy ideig nem volt állásod.

Fodor Zsóka: Az első férjemtől, Szerdahelyi Jánostól már elváltam, amikor egymásba szerettünk Henkel Gyulával, aki a második férjem lett. Nagyszerű szerepeket játszott a Budapesti Operettszínházban, de feladta volna, hogy utánam jöjjön – csakhogy ezt nem engedtem. Így költöztem vissza Pestre, és egy darabig mindenfelé vállaltam fellépéseket. Néha a díszlet mögött vagy a kultúrház mosdójában öltöztem – nem érdekelt, csak színpadra léphessek, mert én ott vagyok boldog igazán. 

Imádok fellépni, ezért vannak ön­álló estjeim is, amiken minden néző úgy érzi: csak neki mesélek.

Fodor Zsóka
A színésznő aktív életet él - Fotó: Szabolcs László

Fodor Zsóka: „Máig sajnálom, hogy nem szültem gyereket”

hot!: Bár mindkét házasságod szerelmi házasság volt, válás lett a végük, és azóta is egyedül járod az utadat. 

Fodor Zsóka: Amikor az első férjem – akit az Irodalmi Színpadon ismertem meg – még csak udvarolt, jó humorú anyám azt mondta rá: „Menj hozzá, lányom: első férjnek jó lesz!” János szeretni való ember volt, viszont nem volt benne semmi ambíció. Nyolc hónap után váltunk el, barátságban; tudtuk, hogy nem közös az utunk. A második férjem tündéri ember és tehetséges színművész volt, de az alkohol rabja. Bár akkor is aranyos volt, ha ivott, egy idő után emiatt mégsem akartam vele élni, így ennek is vége lett. 

Később is volt erősen italozó udvarlóm – én valahogy vonzom a piásokat!

hot!: Te lettél az ország Magdi anyusa, ünnepelt sztárként mindenki imádott. Mégis kiszálltál a show-ból 11 év után, szabad akartál lenni. Ez színészként sikerült, de magánemberként nem. 50 éven át, a haláláig egymagad gondoskodtál száz évet élt édesanyádról. Sosem akartál kitörni ebből az anya-lánya szeretetburokból?

Fodor Zsóka: Elképzelhetetlen volt, hogy anyámat magára hagyjam! Ő értem élt, számára az volt a boldogság, ha főzhetett, moshatott rám, ha nézhetett a tévében. Azzal sem vádolhatom, hogy elvette a jó éveimet, amikor randizhattam volna, ugyanis hiába szerettem volna társat, nem találtam megfelelőt. A válásaim után többé nem dobbant meg a szívem, márpedig szerelem nélkül nem tudnék létezni egy kapcsolatban

Ez már nem számít, ám azt máig sajnálom, hogy nem szültem gyereket; ahogy jó társat, úgy jó apajelöltet sem találtam, sajnos. 

Fodor Zsóka
Gyermek nélkül is rengeteg szeretetet kap - Fotó: Szabolcs László

„Mégis lett vér szerinti örökösöm!”

hot!: Ha egyszer elmész, kire maradnak majd a dolgaid?

Fodor Zsóka: Mondhatnám, hogy ez engem akkor már nem fog érdekelni, de azért így nem lenne teljesen igaz. Béla bátyám 1956-ban emigrált Venezuelába, ott dolgozott, ott nősült meg és alapított családot. A pan­dé­mia előtti haláláig tartottuk a kapcsolatot: én is elutaztam hozzá látogatóba, és ő is meglátogatott. A kisebbik fia kint maradt, de a felesége és a lányaik a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével nemrég áttelepültek ide, így mégis lett vér szerinti örökösöm! 

Ugyanis mindenemet erre a két szép lányra hagyom.

hot!: Ünnepeken, szabadnapokon nem vagy túl magányos?

Fodor Zsóka: Én nem magányra születtem! Szeretek tévézni, olvasni, kirándulni, aludni; és amikor az emberek ünnepelnek, én többnyire amúgy is játszom. Van egy nagy baráti köröm, húsz éve pedig lett egy „öcsém”, aki a családjával együtt „örökbe fogadott”. A húsvétot is náluk töltöttem, és másnap már Pécsett játszottam főszerepet a Fergeteges komédia, avagy anyák és lányok című nagy sikerű előadásban. A Dévényi Ildikóval közös műsorunk, a Terefere Magdi anyussal évek óta szintén sok örömöt ad. Győrbe most hívtak meg minket már hetedszer az Örömlányok végnapjaival, a Leszállás Párizsban az 50. előadásnál tart, és Erzsikétől Anyusig címmel új önálló estre készülök – szóval, nem unatkozom. Nincs családom, ám cserébe több száz ember szeretetét élvezem az előadások végén, amikor állva tapsolnak, illetve az utcán kedvesen megszólítanak, megölelnek. 

hot!: A Magyar Érdemrend Lovagkereszt birtokosa vagy, viszont még nem kaptál Kossuth-díjat. Ez nem bánt?

Fodor Zsóka: Elmondom, miért nem. Pár éve utaztam a zsúfolt 5-ös buszon reggel hétkor, egy vidéki fellépés miatt találkoztunk a kollégáimmal a Hősök terénél. Amikor le akartam szállni, a buszvezető bemondta a mikrofonba:

 „Drága művésznő, örülök, hogy velünk utazott, szép napot! Ja, és a lépcsőn tessék vigyázni!” 

Hátranézve láttam, hogy minden utas mosolyog, integet. Hát ez az én Kossuth-díjam! Meg ha a nézőtéren tapsolnak, füttyögnek, bravóznak – nincs az a kitüntetés, ami ezt pótolná! hot!

További izgalmas tartalmakért keresse a hot! magazint az újságárusoknál!

 

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek