Soha nem hallott történetekkel búcsúzott Gát Györgytől a legendás tévés

Gát György halálával egy olyan tévést veszítette el a szakma és persze a nézők, aki amolyan multitalentumként mindenhez értett, amihez kamera szükségeltetett. Olyan meghatározó háttérember volt ő, akinek producerként köszönhetjük a Linda és a Família Kft. kultsorozatokat, de ő készítette a Friderikusz Show-t is, legalábbis egy darabig. Gát György ugyan valóban a háttérben tevékenykedett, de a szakmában „félelmetes” híre volt. Még Friderikusz Sándor is rettegett tőle, így remegő térdekkel ült le vele szemben egy kávézó teraszán, amikor kirúgta, vagyis inkább megkérte, hogy szálljon ki a show-ból. Erről Dömsödi Gábor írt búcsú posztjában.

„Ott a Pörkölt” 

– Amikor a Friderikusz show-nál meglett a pénz – hitelből – a díszletre és az indulásra, kellett a gyártásra is egy televíziós producert keresnünk. Ez egy komoly szakma, és akkor mi még nem értettünk hozzá. Igaz, más sem, de még ezt sem tudtuk. 1992. január 20-án indult a műsor, tehát az utolsó utáni pillanatig vártunk.

Van egy híres történet róla: Jön le Gát György a tévé lépcsőjén a kisfiával. Ekkor megszólal valaki: – Ott a Pörkölt! Mire Antal Imre: – És a Zóna Pörkölt! – idézett a Facebookon megosztott búcsúposztjában saját könyvéből az ismert tévés, aki elmesélte, milyen körülmények között is kezdődött a Friderikusz Show forgatása Gát irányítása alatt.

„Mint a mókusok rohangáltak a világosítók”

– Gát is tehetséges pasas volt, igazi üzlet-, és vérbeli megoldóember. Akkor már túl volt több sikeres sorozaton, például a Lindán, és 1991-ben már ment a Família Kft. is. Volt tehát egy hadba vethető, működő csapata. Vele állapodtunk meg a show gyártásáról. Ezért először a Família Kft. díszlete mellett építették fel a miénket, így Gát jól ki tudta használni a szinergiákat. A show-t így az akkori Lumumba (ma Róna) utcai műteremben kezdtük el felvenni. Ez akkoriban még csupán egy nagy filmgyári csarnok volt, minden felszerelés nélkül, csak a csupasz falak. A felvétel előtt ide építették be a díszletet, és ennek része volt a nézőtér is. A nézők feje fölött meg a plafonra rögzített deszkákon (!) mint a mókusok rohangáltak a világosítók. Mert a lámpákat ők rögzítették és állítgatták. A korszerű stúdiókban már akkor is régen számítógép vezérelte a világításképeket, de nem itt. Ez életveszély volt józan világosítókkal is, akkoriban viszont az ilyen ritka volt, ráadásul nem is a mi embereink dolgoztak a műsoron, hanem azok, akiket a producer hozott – idézte fel emlékeit Dömsödi Gábor, aki akkoriban Friderikusz „serpája” volt, így a show készítésének minden elemére alaposan rálátott. És ezek között az elemek között volt néhány nem éppen komfortos is.

„Gát Gyuri nem tett ilyet, de drága volt...”

– Gát megoldott mindent, élt-halt, küzdött értünk, de a körülmények siralmasak voltak. Friderikusz el volt foglalva a tartalommal, nem látta a gyártási gondokat, de én a színfalak mögött igen. Ráadásul mindenki nekem panaszkodott, Sanyikának nem mertek, Gátnak meg pláne nem. Például amikor Gábor Zsazsa volt a vendégünk, őt a nagy hidegben az udvaron kísértem át. Már estélyi ruhában, mert a smink és az öltöző a másik épületben volt. Ez a stúdió jó volt a Família Kft.-re, de show-műsorra, közönséggel nem. A férfi WC-ben például állt a padlón a vizelet, ez pedig nem tetszett a nézőinknek, amin nem is csodálkoztam. A spártai körülmények ellenére a gyártás nagyon sokba került. 

Kórosan félt attól, hogy őt meglopja valaki. Gát Gyuri nem tett ilyet, de drága volt – olvasható a posztban. Dömsödi Gábor azt sem titkolta, hogy ahogy akkoriban mindenki, ő és Fridi is tartottak Gát György haragjától. A „vérbosszú” azonban elmaradt…

„Futásban talán gyorsabbak vagyunk Gátnál...”

– Az általam felkért emberek közül korábban sokan Gátnak is dolgoztak, így biztosak voltunk abban, hogy Pörkölt előbb-utóbb (teljes joggal) ránk töri az ajtót, és kivégez minket. Gát nagydarab, erős ember. Féltünk tőle. De nem jött. Ekkor már nem lehetett tovább húzni az időt, el kellett mondani egykori párunknak, hogy vége: mi szakítunk. A szokott helyen, a Bécsi Kávézóban találkoztunk, és egymást vigasztaltuk Friderikusszal, hogy futásban talán gyorsabbak vagyunk Gátnál. De ha nem, akkor kétfelé szaladunk, és az egyikünk talán életben marad. Megjött Gyuri, rendeltünk. Ő mosolygott, mi remegtünk. Én kezdtem beszélni, mert engem az megnyugtat, aztán Friderikusz egyből a közepébe vágott. Gát György ült, és nézett. Nagyon meglepődött. Nem is számított erre a lehetőségre. Nem ordított, de még szemrehányást sem tett. Abszolút úriemberként viselkedett, és később sem volt benne semmi harag. Azóta is nagyon bírom, és büszke vagyok arra, hogy vele dolgozhattam, bár azt is tudom, hogy nem mindenkivel ilyen „tündérbogár – tette hozzá Dömsödi Gábor, aki a „Friderikusz és Hajdú serpája voltam” című könyvéből idézett.